Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)
Viktor Rozov: Négy probléma a száz közül
39 Hol vannak Itt a mérföldkövek! Itt minden abban a pillanatban született. Éppen azért emlitem fel ezt az esetet, mert Babanova talán minden más színésznőnél inkább nemcsak aprólékosan és finoman tudja kidolgozni szerepét, de egyszerűen nem engedi meg magának, hogy szinre lépjen olyan szerepben, amelynek minden apró részletét végig ne gondolta volna. De a néző nem látja mindazokat a mérföldköveket, amelyeket a színésznő a rendezővel közösen jelölt ki és amelyekre teljesen tudatosan támaszkodik. Babanova alkot a szinpadon és ezért szerez művészete olyan gyönyörűséget a közönségnek. Azt mondhatják erre: jó-jó, jó, Babanova! És megint Sztanyiszlavszkijt szeretném idézni, aki többre becsülte "a legjobb iparosnál a legközepesebb színészt, aki a természet alapján dolgozik". A lényeg nyilván nemcsak a tehetség méreteiben, hanem bizonyos meghatározott tulajdonságaiban rejlik. 4. A negyedik és legutolsó dolog, amiről ebben a cikkben beszélni szeretnék: a szinházi etika. Tudom, hogy semmi úgy szét nem marja a szinházi szervezetet, mint a színházon belül uralkodó rossz erkölcsi, etikai légkör. Szeretnék megállni a színész é3 a rendező kölcsönös kapcsolatánál. A rendező, helyzete szerint, "fölötte áll" a színházban a színésznek. Mintegy a szinész főnöke, óbból az előfeltételből sok veszélyes következmény folyik. A rendező úgy érzi, hogy joga van akaratát rákényszeríteni a színészre, és, ami már teljességgel megengedhetetlen, terrorizálhatja a színészt a próbán. Méghozzá minél kisebb a rendező, annál visszataszitóbban viselkedik a
