Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)
Viktor Rozov: Négy probléma a száz közül
33 lom, hogy az első azinésztipus, már mint az önmagát játszó színész szinte tökéletesen kiszorította a második fajtát. Pedig nem tudom, melyik a gazdagabb közülük, melyik gyakorol a közönségre erősebb benyomást. Amikor nagy színészekről van sző, ez talán nem olyan lényeges. De amikor egy közepes színész előadásról előadásra önmagát játssza, mert állítólag ez igy van rendjén a "rendszernek megfelelően", akkor az ember már kezdi unni. Nemrégiben láttam Az én kedvesem c. filmet. Televíziós készüléken néztem, s nem is az első jelenetektől kezdve. Nyugodtan néztem, mint a legtöbb filmet nézi az ember, de egyszerre csak megjelent a képernyőn egy tűzről pattant menyecske, egy katonaorvosnő. El3Ő megszólalásától kezdve csak úgy csüngtem a televíziós készüléken. Megnéztem a filmet és közben állandóan azon gondolkoztam: ki az, aki olyan nagyszerűen játssza? Sehogy sem tudtam rájönni. Akkor elhatároztam, hogy csupán ennek a kedvéért elmegyek a moziba, megnézem mégegyszer a filmet, hogy ki játssza a tűzről pattant menyecskét és újra gyönyörködjem 12 játékában. Manszurova, ' az ismert színésznő volt az. Nem azért olyan ritka manapság az átlényegülés művészete, mert nehezebb, mint önmagunkat játszani? Nem szeretném, ha félreértenének. Nagyon jól tudom, hogy a nagy színészek akkor is átlényegülnek, amikor "önmagukat" játsszák. De én a közepes színészekről beszélek. A közepes színésznek önmagát játszania egyszerűen a kcnynyebbik ellenállás vonala, csak éppen manapság magasrendü "elvekkel" takargatják. Az átlényegülés még nagyobb lélektani bonyolultságot kiván. Ehhez folytatni kell a Sztanyiszlavszkij-kezdte kutatásokat. Szilárd meggyőződésem, hogy a pszichológiai atomrombolás a színházban olyan soha nem látott művészi 12- Manszurova, Ceoilija /sz. 1902/ szovjet színésznő, a Vahtangov Szinház tagja. 3 A színész művészete ma I
