Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)

Viktor Rozov: Négy probléma a száz közül

31

Azt mondják időnként: a színész "megjátssza" az érzéseket, azt értik ezen, hogy a szinész"tuljátszik ", kulisszát hasogat, ügy gondolom, hogy a megjátszás manapság finomabb lett, azt mondhatjuk, hogy a szinész már akkor is megjátssza az érzéseket, amikor megsérti az érzés mértékét, amikor eltúlozza az érzéseket a körülményekhez képest. Képletesen szólva: a hős náthás, de a szinész tüdőgyulladást játszik. 9

Egy tehetséges fiatal szinésznő például, aki az üdvarol a gyerekben Lizát játszotta, ijedten, valóságos rémülettel mondta: "Nálunk mindenki alszik!" - amikor Liza és Szlavka késő éjszaka ért haza. A szinésznő őszintén, természetesen játszott, de ez mégis megjátszás volt, mert a mai gyerekek nem fogják fel olyan drámaian az ilyesmit. Itt valami más reagálásra lett volna szükség.

Még az olyan "időtlen" érzésnek is pontosságra, konkrétságra van szüksége a szinpadon, mint a szerelem. Mert nincs általában szerelem, hanem van első szerelem, van szerelem 17 éves korban, van szerelem 37 éves korban. És előfordul 57 éves korban.

Ugyanebben az Udvarol a gyerekben például, úgy gondolom, a fiatal színésznek szüntelenül pontosan érzékelnie kell, mit jelent, hogy életében először mellette van éjszaka a moszkvai utcákon a szeretett kislány. Nem gyűlésről megy haza Liza és Szlavka, hanem az Udarnyik moziból és gyalog megy végig szinte egész Moszkván - mindennek jelentősége van.

Úgy gondolom, hogy a mai játékmodornak azzal kell kitűnnie, hogy finomabb. Manapság van egy olyan irányzat, hogy bizonyos mértékig leegyszerűsítsék a mai embertípusokat. Miközben azt hajszolják, hogy teljes legyen a jellemük, figyelmen kivül hagyják pszichológiai bonyolultságukat és finomságukat. Időnként emellett még attól is félnek, vajon megérti-e a néző. Megérti! Mindent meg-