Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)

Viktor Rozov: Négy probléma a száz közül

24

egyszerűen kiirtották magukból a politikai lelkesültséget. Ka a politikai tudatosság a kor pontos érzékelése mindenben: jellemekben, eszmékben, ritmusban, pszichológiában. Az az óhaj, hogy aktivan tolmácsoljuk a mai ember jellemét.

Hányszor vettem észre, araikor a színészek mai darabot játszanak, hogy nemcsak nem értik, hanem egyszerűen nera is érzik sem a szituációt, sem a darab konkrét gondolatait. Alakjaik teljesen képletessé váltak.

Sosem felejtem el, hogy az egyik hires színház színésznője, amikor kolhozelnöknőt játszott,a "kombájn"-szót francia kiejtéssel mondta ki. A hősnőnek a termés begyűjtéséért kellett izgulnia, a szj :nő látszólag izgult is, de az egésznek őszintén szói. komikus jellege volt. A szinész képi látásának konkrétnak és pontosnak kell lennie, ez is összefügg az ilyen ér-telemben vett politikai tudatossággal, itt minden csalás csökkenti a színészi játék hatóerejét.

Úgy gondolom, hogy a színészekből gyakran éppen a korszerű képi látásmód hiányzik. Egy példával próbálom megvilágítani: tegyük fel, hogy a darabban a raktáros nyugtaik ikodik, mert elveszett húsz zsák lisztje. Gondolkodik: talán szállítás közben feledkeztek meg róla, talán más raktárba vitték, hátha ellopták?! Már vége a munkanapnak, a raktárnoknak már haza kellene mennie, ahol a felesége várja, akivel megbeszélték, hogy este színházba mennek és meg is vették a jegyeket. És emellett még csak telefonja sincs, amelyen hazaszólhatna, hogy később jön.

És lám a szinész, méghozzá sokszor a fiatal szinész is teljesen közömbös ez iránt a húsz zsák iránt - no mondd, ez is esemény! És erre mindenféle más körülményeket kezd kigondolni, hogy “izgalomba hozza magát". Elképzeli, hogy otthagyta a felesége, megbetegedett a kisfia,

*-