Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)

Viktor Rozov: Négy probléma a száz közül

23

Emlékszem, hogy a 20-as,30-as években irt korszerű témájú darabokat/biz’ isten, önmagukban véve igazán nem voltak valami nagyon tökéletesek/ olyan temperamentumosán, hévvel és kiélezetten játszották a színészek, hogy a közönség viharos tetszésnyilvánítással reagált rájuk. Sok, a középszerűn épphogy felülemelkedő darab aratott igy sikert. Olyan darabokról már nem is akarok be-7 fi

szélni, mint Fajko Aktatáskás embere, Pagogyin Barátömj a vagy Vszevolod Ivanov Páncélvonata. A színészek

mesterségbeli tudása akkor talán kisebb volt, hanem a

politikai temperamentumuk, becsület szavamra, nagyobb!

Egy időben az a ki nem mondott vélemény gyökeresedett meg szinházi körökben, hogy a korszerű témájú darabok nem alakíthatják a színház profilját, mert gyengék. Akkoriban a műsortervet klasszikus müvekre építették. Ezekben a színház legjobb színészeit foglalkoztatták és 3-4-szer hosszabb ideig próbálták őket, mint a modern darabokat .

Később, amikor már mindenki rájött, hogy mai darabok nélkül a színház hideg és inkább múzeumra hasonlít, megváltoztatták a korszerű darabokról alkotott felfogást - de nem mindig őszintén és következetesen. Időnként csak azért vesznek fel a műsortervbe mai darabokat, hogy az illető színházat az újságok ki ne szerkesszék azon a cimen, hogy elmaradt az élettől.

De ami a legfájdalmasabb, hogy ennyi idő alatt sok színészből kihalt a kor érzése, vagyis ezek a szinészek

7* Eajko, Alekszej /sz. 1893/ szovjet drámairó. Ismert és a maga idejében jelentős müve volt a Bubusz tanitó /1927/.

®* Pagogyin /Sztukalov/, Nyikolaj /1900-1962/ nagy szovjet drámairó, több müvét nálunk is játszották.

Ivanov, Vszevolod /sz. 1893/ szovjet drámairó.9.