Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)

Viktor Rozov: Négy probléma a száz közül

22

A szinész munkájának szakmai feltételei olyanok, hogy már ezek önmagukban ia elszakítják a színészt az élettől. A szinész munkanapja úgy alakul, hogy szinte állandóan a színházban kell tartózkodnia: nappal a próbán, este az előadáson. Gyakorlatilag el van szakitva az élettől. Még a legolvasottabb szinész is /ez manapság nem ritkaság, de még nem is tömegjelenség/ gyakran csak tükrözéseiből ismeri az életet: újságokból, folyóiratokból, könyvekből. És fokozatosan, évről évre veszítheti el az élet közvetlen érzékelését, elmarad az élettől.

Maga a foglalkozása mintegy elvonja a szinészt az élettől mesterségbeli gondjainak és eseményeinek körébe, ügy gondolom, hogy ilyen vonatkozásban tudatosan el kell szakítania magát bizonyos mesterségbeli szokásaitól, teljes erejéből ellenállást kell tanúsítania velük szemben.

Amikor valaha a Forradalmi Szinház színésze voltam, Marija Babanova^5' igy oktatott bennünket, fiatalokat : "Soha se jöjjenek korábban a színházba, mint abban a pillanatban, amikor le kell ülniük, hogy kimaszkirozzák magukat, és azonnal távozzanak, mihelyt leszedték magukról a festéket." A szinház lenyűgöz a maga sugdolózásaival, kis eseményeivel, tréfáival, kölcsönös kapcsolataival. Mindezzel a limlommal megtölti a szinész fejét és szivét, és nem marad már hely bennük sokkal fontosabb és érdekesebb dolgok iránti kíváncsiság számára. Nem marad hely a szinház falain kivül folyó élet számára.

Gyakran nagyon élesen érződik a színésznek ez a belső üressége. Úgy gondolom, ez az oka, hogy modern darabokat gyakran annyira konvencionálisán, a "jó" régi, hagyományos formában játszanak el.

Babanova, Marija /sz.1900/ kiváló szovjet színésznő, Meyerhold tanítványa, előbb a Forradalmi Szinház, most a Majakovszkij Szinház tagja.