Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)

Az előadás műfaja

sárkánnyal készül megküzdeni,a népmesék más alakjai mellett két takács testvér is megjelenik. Repülő szőnyeget szőttek és most egész életük munkáját ajándékba adják Lancelotnak. Ez a jelenet a darabban naiv, megható és minden látszólag •fantasztikus volta mellett is mélyen emberi. Az előadásban azonban roppant furcsán festett.A testvérek egymást átölelve jelennek meg, egyforma ruha van raj tűk,kettőjükön egyetlen köpeny, fejükön kürtőkalap. Mintha csak egy embert látnánk.

Amikor szimmetrikusan kétfelé indulnak,az az érzésünk, mint hogyha valami kétfelé vált volna,hogy aztán újra egyesülve egyetlen embert alkosson.Esztrádmüsor táncszáma szempontjából ez tehetséges lelemény. De abszolúte nem felel meg, mint a mesebeli testvérek pszichológiai és eszmei témája feltárásának eszköze. A teátrális játék áldozatául esett a cselekmény alapgondolata, a képzeletszerü jelenet külső igazságát tartalmatlan absztrakt teátrálitás váltotta fel. A forma maga alá gyűrte a tartalmat, de egyben elvette az értelmét is.

X

Az absztrakt teátrálitás veszélye leginkább romantikus drámák és reneszánsz vígjátékok előadásain fenyeget. A rendezők többnyire képzeletszerüen teátrális modorban értelmezik ezeket a müveket, a úgy vélik, hogy csak itt kötelező az előadás meghatározott müfai 1 megoldása. Ezekben az esetekben a műfaj mint hagyományos képzeletszerü fogások rendszere jelenik meg, ezeket a fogásokat tudatosan szembeszegezik a "színpadi igazsággal", a realista "műfaj nélküli" előadással.

A színpadot külön világnak tekintik, ahol nincs igazság, nincs élet, nincsenek szavak, csak szöveg, taglejtések és játékképek,amelyek a "tiszta teátrálitás" világát teremtik meg.- 92 -