Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)

Az előadás műfaja

Ez az absztrakt teátrálitáe művészetünk minden pórusán behatolhat, kezdve a klubelőadásóktól egészen az elsőrendű fővárosi színházak előadásaiig. Alkalmunk volt egyszer ugyanazon a héten két előadást is látni: a Crmbellnet^^ az Oszoaviahlm6^// klubjában ée a Duenn^t^/ a Kamara Színházban. A mesterségbeli színvonal minden különbözősége mellett is közös volt mindkét előadásban a nyilvánvaló absztrakt teátrálitás.

A Cvjabellne előadása valami elképesztően torz teátrális szörnyűség volt.El sem lehet képzelni természetelleneseebb valamit, mint ami a színpadon történik.

Kétségtelen, hogy amikor a színjátszók, ezek a fiatal emberek ás lányok beöltöztek, átlépték a színpad küssöbét ás a képzeletszerű teátrálitás világában találták magukat, egyszerre megmerevedett a kezük ás a lábuk, elcsuklott a hangjuk, arcukon szörnyű álarc jelent meg, szeműk kihunyt. Csak egyre volt gondjuk: valahogy el ne árulják magukat és minél mélyebben elrejthessék arcukat a hős torz álarca mögé, hősüket pedig toljies "shakespaere-i" nagyságában mutassák be.

A fiatal szereplők gyakorlatban kötéltáncosokra emlékeztettek, akik a leesés állandó halálos veszedelme között imbolyognak. Semmi lehetőség nem volt rá, hogy megállapítsuk, ki tehetséges közöttük ée ki nem, mert az absztrakt teátrálitás valamennyi színjátszóból kiölte az élő lelket, a művészi önállóságot, a tehetséget.

Ez a belső feszélyezettség és az alaktól való elidegenedés nem azért következett be, mert a fiatal színjátszóknak nem volt birtokukban a színészi technika; adott esetben

63/ Shakespeare nálunk ritkán játszott, 5 felvonásos drámája.

64/ A magyar MHS-nek megfelelő szovjet társadalmi szervezet.

65/ Sheridan vigjátéka.- 93 -