Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)

Képzelet

hogy valamit mégis csak észrevett, ezt a vonást tünteti fel egész jellemként, az esemény teljes lényegeként.

Az élet nem alkotó megismerésének ezzel a két fajtájával függ össze a színházban a hamis játék két típusa: az alak jellemzésének semlegessége és a szerep értelmezésének kigondolt anekdotaszerüaáge.

Az első esetben a fantáziát a az^mé^vea közérzet helyettesíti, a második esetben szándékos kitalálássá torzul.

Ha azonban ezekben az esetekben mégis csak megjelenik - bár nem teljes értékű formájában - az alkotó aktus, akkor a harmadik, legkárosabb játékmodorrai van dolgunk, a sablonosaággal, amelyben már szó sincs alkotásról, a fantázia meg sem mozdult, hanem csak elemi mesterségbeli megszokások helyettesítik.

A játék aablonosaágát az életről alkotott sematikus elképzelés magyarázza, az a körülmény, hogy a színész nem ismeri fel önállóan és közvetlenül hősének igazi arculatát, ennek következtében az emberekről és az eseményekről alkotott banálla. nem személyes megfigyeléseken, hanem belégyökerezett előítéleteken alapuló elképzelését tünteti fel valóságnak. A színész maga sem veszi észre, hogy amit egyszer a színpadon látott, az úgy gyökerezett meg benne, mint az élet reália érzékelése. A képzeletet a szakmai emlékezet pótolj a,az alakitó egyszerűen megismétli a hagyományos rajzot és ennek eredményeként az alak halvassületett leaz, nem táplálja a színész személyes képzelete.A sablonos alak életének egyetlen forrása, hogy a színész tudja, hogyan szokták a színpadon ábrázolni az Ilyesfajta típusokat, milyen fogások illusztrálhatják a valóságos személyből kialakult sematikus elképzelést.

Gyakran előfordul, hogy a színész visszaél az egyszer szerencsésen megtalált müfogáasal /vonással/,szerepről szerepre magával hurcolja azt, s az lesz az eredmény, hogy ami valaha az ő eredeti leleménye volt, holt sablonná változik és egész tehetségét lszüllss&tl.- 74 -