Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)
Képzelet
tett alaknak, hanem aktívan érezzük magát az elgondolást, mert az elgondolás érzéke nélkül a színész könnyen elvesztheti a cselekvés frissességét és közvetlenségét, a szerepet az alkotót valaha Izgató, élő jellem holt kópiájává változtathatja. A szerep elgondolásának ebből az állandó érzékeléséből, az alkotó aktus állandó érzéséből születik meg az átélés őszintesége»az egyéni és a művészi érzékelések világa egysem a képzeletben, amely működésbe lép és megszUll a színpadi alakot.». A színházban azonban nemcsak az alkotó művésznek van szüksége aktiv alkotó képzeletre. Alaptermészeténél fogva a színpad művészete a közönség nem passzív, hanem aktiv részvételét tételezi fel,mert egyetlen más művészetben sem függ annyira az alkotó folyamat a befogadástól, mint a színházban. Amikor az Író regényt ir vagy a festő képet fest, maga előtt látja leendő olvasóit vagy nézőit, s abban reménykedik, hogy átadhatja nekik érzéseit és fel tudja kelteni képzeletüket.Alkotásaiban azonban semmiképpen sem tükröződhetnek azok az emóciók, amelyek majd a nézőkben és az olvasókban jelennek meg. Merőben más a helyzet a színházban: itt az a körülmény,hogy az előadás leköti és magával ragadja a nézőt, nemcsak a színművészet közvetlen mutatója, hanem az a stimuláns is, amely meghatározza a színész játékának művészi ihletét. A színpadi alakot, amely hitet kelt a nézők között a történtek igazságában és aktivizálja a nézők képzeletét, a maga részéről a nézőtér alig megfogható, de a szinéez számára mindig érezhető lélegzete termékenyíti meg. A közönség helyes és mély reagálása csak abban az esetben születik meg,ha a színész alkotta világ alkotó tevékenységre ösztönzi a nézők képzeletét. A színház kollektiv, templomszerU jellege, amely a színész és. a néző élményének közösségét tételezi fel, ezt az egyesitő elemet az alkotó képzelet ak-63 -
