Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)
Képzelet
tivizáláeábaa találja meg. Az alkotó képzelet a színész ős a néző szempontjából jellegében különböző, lényegében azonban azonos. X A színpad művészetét csak abban az esetben fogadjuk el igazságként, ha Igazi érzelmeket kelt a közönségben. A színház alaptörvénye - a nézők belső részvétele a színpadon történő eseményekben - feltételezi minden egyes néző képzeletének működését, önálló belső alkotását. A néző éppen ebben különbözik az egykedvű szemlélőtől, aki ugyancsak elég gyakori látogatója a színházak nézőterének. A néző, szemben a színésszel, az aktiv művésszel.paszaziv művész. A színész, aki hisz az események igazságában, ezeknek az eseményeknek számára képzeletében megtalálja a reális formát és cselekszik. A néző, aki ezeket a reális formákat látja, képzeletében megteremti magának a cselekvések igazságát és átél.A színésznek az a dolga, tegye lehetővé a nézőnek, hogy az elképzelhető legfűggatlenebb, legönállóbb legyen. Bgybe kell kapcsolnia a nézőt magával az élettel, olyan emberré kell tennie, aki önállóan, mintegy a színész feje fölött látja és Ítéli meg az életet. A néző a színházban, amikor kapcsolatba kerül a művészettel, alkotó módon teremti meg az életet,ás az ellenkező irányú mozgást végzi, mint a művész. Mig a művész megfigyelései, képzelete és alkotóképessége segitaégévsl a színpadra vitte az életet, a néző befogadja az alkotást, felkelti képzeletét és meglátja benne a reális képét. A művész az élet epizódjainak és találkozásainak sokaságából észreveszi a legsajátosabbat, a legkifejezőbbet és a legtipikusabbat.A művész tehetsége elsősorban abban a képességében áll, hogy meglátja a jellegzetest, amelyben az illető személy sajátszerűsége általánosságában és az esemény lényege egészében jelenik meg.- 64
