Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)

Képzelet

:

szerencsétleneknek szerepük szerint a közönség között kell végigvonulniuk.

Mindezekben az esetekben a képzeletnek ugyanaz az ereje hat.

Sint ahogy a zene halott a süket ember számára, ugyanúgy elképzelhetetlen színházi előadás olyan nézőtér előtt, amelynek nem ajzották fel a képzeletét. A színház művészetének legnagyobb előnye éppen abban rejlik, hogy ez a művészet önti a legnagyobb mértékben anyagi formába és jeleníti mag a legnagyobb szealéletességgel és konkrétsággal cselekvésben a képzeletet. Minden más művészetben az elképzelt világ vagy az ember tudatában jelenik meg, mint az irodalomban áa a zenében,vagy követ és vásznat tölt el lélekkel, mint a szobrászatban és a festészetben. A színházban az elképzeltél cselekvésben létezőnek látjuk, látjuk a hős szamának csillogását, érezzük lélegzetének melegét. A színházban a művészet által tükrözött élet megőrzi a közvetlen életszerű esemény formáját.

Ebben áll a színművészet hatalmas előnye, egyben azonban jókora veszély is rejlik ebben, mert a színpadon nyugodtan lehet játszani, abszolúte képzelet nélkül.

A színész megkapta a drámaírótól a szöveget, a szabó jelmezt szabott neki, a színházi fodrász pofaszakálit ragasztott az arcára, & maszkmester kimaazkirozts, a színpadi munkások szobát építettek fel a színpadon, széthúzzák a függönyt,a színész kilép a rivalda elé és megszólal? "Azért hívtam ide önöket, uraim, hogy kellemetlen hírt közöljek? ma teljesen képzelet nélkül játszom, abszolúte nem érzem az alakot, amelyet alkotnom kellene, egyszerűen elmondom a szöveget, mert jó a memóriám, rajtam van a hagyományos ke-CT/

fafrizuráju paróka, egyenruhába öltöztettek". '1

57/ Itt Bojadzaijev a Revizor első mondatának szellemes persziflássát használja fel. /A ford./

61 ~