Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)

Képzelet

KÉPZELET

Aktiv képzelet nélkül az életet seat művészien megismerni, sem a színpadon művészi módon helyreállítani nem tudjuk.

Az előadás teátrálitását, a rendező alkotó fantáziájának gazdagságát, végső fokon nsa a színpadi effektusok halmozása, nem a játékképek furfangosaága, nsa a színek szélsőségéé kicsiszoltaága határozza meg,hanem a képi kifejezőerő, amely csak ott jelenik meg, ahol a képzelet munkálkodik.

Kiég, he önmagunk szegélyes fi*icházi élményeit idézzük emlékezetünkbe vagy elolvassuk, alt mondtak élményeikről a színház olyan lelkas hívei, mint Beiinazkij vagy Diderot és máris világosan előttünk áll a képzelet hatalmas ereje.

Az apró termetű Clairon' ^ színésznő Diderot szemében fenséges görög királynőnek látszott. "Vint ahogy néha álmunkban látunk ilyssait - irta a filozófus -, feje a felhőkig ér, kitárt két karja a láthatárt őleli áti valamiféle hatalmas lény leikévé, középpontjává less."

Beiinazkij képzeletében megdöbbentő erejű képek merültek fel, amikor felkiáltotti "Menjetek ée haljatok meg a színházban”. És a színháznak ezsk mellett a nagy hódolői mellett ott vannak az amerikai anekdota hires rendőrs, aki lelőtte Jágót, vagy a gyermekszinhásak nézői, akik könyörtelenül elverik a gonosztevőket játszó színészeket, ha a

56/ Clairon /Claire-Joseph Hippolyte Leris de La Tuda; 1723-1803/ nagy françia tragika, a Comédie Française tagja.

60 -