Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)
Színpadi képszerűség
beteg, komiszán mulatva csínyén,megparancsolj a a trombitásnak, bogy fújja meg a végítélet harsonáját, de ebben a jelenetben senki sem vette észre és nem is szándékozott észrevenni a valószínűtlenséget. A háziak rémült tömege ide-oda rohangál a szobákban, könyörögnek, fenyegetőznek és dühöngenek, Bulicsov pedig felpattan a diványra és vad lelkesedéssel mind hangosabban és erőszakosabban üvölt,a trombita pedig tulharsogja a lármát, a réz recsegő hangjával tölti meg a levegőt, s ebben a hangban meghalljuk a halálos beteg, már sirra érett ember kétségbeesését, gyűlöletét,, vágyát és tehetetlen haragját. Ennek a jelenetnek a nagy képszerű ereje ériási pszichológiai töltésében áll, amely éppen szokatlan, a hétköznapok szempontjából nehezen hihető formája következtében tárul fel különös plasztikussággal. Ez a szokatlanság azonban természetes, mert olyan lelkiállapot kifejezője, amely már túlmegy a megszokott érzések határain. Ha ebben a jelenetben nem lett volna meg a nagy belső feszültség, ez az egész história a trombitával elvesztette volna képszerű értelmét és a hatásos,de lényegében tartalmatlan excentrikueaág példájává süllyedt volna le. Előfordulhat, hogy a színpadi képszerüség nem születik meg a legteátrálisabban kifejező jelenetben, például a Hamlet "egérfogó" jelenetében, viszont diadalmaskodhat úgynevezett hétköznapi, publicisztikai hangvételű darabban is. A jereváni Szundukjan Színház Hamlet-előadásában például kifejezetten rosszul sikerült az "egérfogó" jelenet. A színészek epizódját itt a "teátrálitás" kánonjainak teljes tiszteletbentartásával oldották meg: zeneszóra vonultak b9, a azinpadon öltöztek át, a szereplők hangsúlyozottan taátrális módon beszéltek és mozogtak, mindez azonban pontosan ellenkező irányban mozgott a színpadi cselekmény alapvonalával, és ott, ahol a vándorszinész-társaság képzeletszerü előadásának nyomán meg kellett volna kezdődnie a tragikus motivum /Claudius aljas gonosztette/ feltárásának, éppen az ellenkezője következett bes a színészek hányaveti játéka 52
