Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)

Színpadi képszerűség

pőre teátrálitáaánál fogva hangsúlyozta a történtek komolytalanságát és megfosztotta az "egérfogó" jelenetét drámai erejétől és szükséges méreteitől.

A színpadi kifejezőerő igen sokszor cselekedetekben nyilvánul meg. A viselkedés szerencsésen megtalált részletei tökéletesen feltárhatják az ábrázolt személy természetét, mert mintegy a szerep tárgyiasult szövegmélyét alkotják.

A színpadi kifejezőerő azonban nemcsak tettekben nyilvánul meg. Bgy helyesen megtalált tárgyi részlet is lakonikusan és képszerűen tárhatja fel a jellem igen fontos vonásait, a lelki élmények pillanatnyi rezdüléseit.

Ha azonban a színész a külső kifejezőerőt éa képieéget hajszolja, ée hangsúlyozni kezdi z holmival való játékot, ez csak tönkreteheti ez alakítást.

A lealagrádi Vígszínház Vlzkerezzt-előadázában volt egy ilyen jellegzetes jelenet. Antonie hajós evezővel a kezében beszélget Sebastianóval. A párbeszéd során az evező a legváltozatosabb helyseteket veszi falt a színész hol egyik kesébe veszi, hal a másikba, hol vízszintesen tartja, hol lefelé, hol rátáaasxkodlk, hol partnere kezébe nyomja. A színész minden figyelme arra irányul, hogy helyesen hajtsa végre a rendező utasításait és pontosan véghezvigye a bonyolult gyakorlatot a kellékkel. Szék után nyilvánvaló,hogy az evező jobban játszott, mint a színész...

Az életben minden cselekvést feltétlenül tucatnyi különböző mellékcselekedet, mozdulat és taglejtés kisér, a színpadon azonban ezek közül a kisérő momentumok közül csak a célszerűeket szabad felhasználni, azokat ugyanis, amelyek magyarázzák, nem pedig elhomályosítják a jellem alapvető tartalmát.

A színházi kifejezőerő nemcsak hátköznapi és pszichológiai alkon képzelhető el: hitelesen életszerű jelenetek mellett megjelenhet e színházi kifejezőerő pőrén képzeletszerű jelenetekben is.- 53 -