Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)
Teátralitás és igazság
Az utóbbi években szemünk láttára jelentős művészi megújuláson megy át a színház - itt is megmutatkozik a XX. ás a XXII. kongresszus határozatainak, Az irodalom ás a művészet szoros kapcsolatáért a nép életével cimü fontos pártdokumentumnak hatalmas ereje. A művészek előtt az alkotás széles uj horizontjai tárultak fel. Ismét hangsúlyozták művészetünk népiségének és pártosságának eszméit,egyben azonban hadat üzentek a realizmus azükkörű és dogmatikus felfogásának, rámutattak, hogy mennyire hasznos a szabad művészi verseny, ha az alkotás alapvető módszere a szocialista realizmus. A szinművészetet a szabad művészi verseny több mint negyven éves történetének tapasztalatai gazdagították. A színház mintegy újból felülvizsgálta múltját, ez az utóbbi évadok legfontosabb tendenciája. Miközben megingathatatlanul tartja a szocialista realizmus kivívott pozícióit, a azinház a korai időszak forradalmi színpadának azokkal az eredményeivel gazdagította önmagát, amelyekben már benne rejlettek az uj művészet vonásai és határozottan lemondott az úgynevezett "baloldali színházak" színházi stílusának formalista zagyvaságairól. Csak egyes esetekben fordultak elő eszmei ée stílusbeli melléfogások. így például nem állta ki az idők próbáját a Megbízólevél*^. amelyet a Filmszínészek Stúdiószínháza újított fel. Nyilvánvalóan megmutatkozott az előadás fő témájának jelentéktelensége, elavultsága és stílusbeli fogásainak formalista lényege. Ezeket a stílusbeli fogásokat Meyerhold régi rendezéséből másolták át. Sajátos természetes kiválasztódás ment végbet a történelem, helyesebben korunk elválasztotta az élőt a halottól, a szovjet színház előző hagyományainak legjobb elemeit besorolták a mai színház fegyvertárába, de nem változatlan 43/ Byikolaj Erdmaa/az. 1902/ drámája, amelyet Meyerhold mutatott be 1925-ben.
