Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)

Teátralitás és igazság

önmaga és az alak között és miközben tudatosan alkot, az intuíció gazdag és tiszta forrásaiból meriti ihletét. Ilyennek láttuk Thapszajev^1^ hihetetlenül egyszerű és liraian emelkedett Othellóját, ilyennek láttuk a szerelemtől reszkető és életokos Karenina Annát Andrejeva42^ alakításában ...

Mindeddig csak a szocialista realizmus módszerével alkotó színészek művészetének előnyeiről beszéltünk.

Önmagában azonban semmilyen módszer nem biztosítja a sikert. Ha a színész nem feseiti meg a legvégsőkig alkotó akaratát és nem keresi szüntelenül az újat, a modern művészet legjobb elvei visszájukra fordulhatnak: az eszmeiség száraz racionalizmusba torkollhat és akkor a szinész szerepének tolmácsává és kommentálójávé süllyed; s tipizáló általánosítások az alak általános vonásainak sematikus ábrázolásává torzulnak,az alak elveszti bonyolultságát és egyéni sajátosságát; a romantikus lelkeaültséget hatásvadászó szentimentalizmus, a hős természetének hamis idealizálása helyettesíti ; a szatíra leleplező pátoszának helyére az alak hangsúlyozottan kifejezett célzatos beállítása lép. És végezetül SztanyiBZlavszkij rendszerének alkalmazása iparos felfogás esetén a technológiai fogásokkal való visszaéléssé válhat, az alkotás izgalmas folyamata többé-kevésbé bonyolult színpadi feladatok megoldásává süllyed. Egyszóval, a szakmát teljes szakmai jelentőségében őrzik meg és nyomtalanul eltűnik a színház költészete.

X

41/ Thapazajev, Vlagyimir /sz. 1910/ őszét származású, kiváló szovjet szinész, az Eszak-Oszét Drámai Színház /Ordzsonikidze városában/ tagja.

42/ Andrejeva, Anna /sz. 1908/ szovjet színésznő, a moszkvai Művész Szinház tagja.- 29 -