Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)

Teátralitás és igazság

széles galériáját említjük meg, az ő Gazdáját az Éjjeli menedékhelyből. az ő Purnicaevét éa Gradobojevét, az életnek ezeket a kegyetlen és erős "gazdáit", akiknek alakjait a azlnész tehetsége a valóságosan létező tlpuaok egész könyörtelen Igazságával szült újjá és ugyanakkor le Is leplezett, feltárva egész aljas semmirekelőségűket, amely anynylra nyilvánvalóvá válik, ha a nép életfelfogásának szemszögéből, korunk álláspontjáról nézzük ezeket a szörnyeket. És ez tulvltte ezeket az alakokat mlndennaplságuk határain, tartósan megőrizte őket a naturalizmustól, mondhatni belülről világította meg őket költői gondolattal. Tarhanovnak ez a hagyománya ihlette Gyikijt^ is, amikor megalkotta monumentális Gorlovját,ezt a szinte tragikus elakot,amely azért szinte tragikus, mert Qylkij Gorlovjának másik oldala már megvető mosolyt kiváltó személyiség. A jellemzésnek ez az életszerű megalapozottsága és a társadalmi leleplezés sreje jelent meg Tassza Zseleznova alakjában is, amelyet oly emlékezetesen alakított Fasennaja.

A szovjet színészeket az eszmeiség vezette a széleskörű társadalmi értelmezéshez, a jellemek mély és pontos feltárásához. Se az eszme, amely a mi társadalmunkban á tömegek közkincsévé lett, egyben a közös alkotás hatalmas tényezőjévé is vált és ezért művészetünkben önálló és elsőrangú jelentőséghez jutott, Így második fontos meghatározó vonása a szovjet színház költészetének.

A legnagyobb drámai alkotások pátoszát mindig a gondolat, a hatalmas erővel működő értelem jellemezte. A színművészet bölcsőjénél ott áll Prométheusznak, a nagy gondolkodónak éa istenek ellen lázadónak, "a filozófiai naptár legnemesebb szentjének és mártírjának" /Marx/ titánl alakja és mellette Oidipusz királyé, aki törhetetlen szellemi akarattal keresi a nép szenvedéseinek alapvető okait; a drámai

35/ Gyikij, Alekszej /ez. 1889/ szovjet színész és rendező. Igen sokat szerepelt filmen is.- 25 -