Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)
Teátralitás és igazság
2 Aj és az Bz a harc le az a végső ' előadásaiban, a forradalom helytelen értelmezése azonban, az a felfogás, mintha a forradalom csak rombolna és nem volna meg benne az alkotó pátosz, a színpadi alkotás legalapvetőbb elemeinek nihilista tagadásához, holt formalizmushoz ás oirkuszszertieághez vezetett. Bnnek példáit elég nagy számban idézhetjük az Brdó. a Revizor és Meyerhold más rendezései alapján. A forradalom azonban nemcsak élesen elválasztotta minden egyes stílusirányzaton belül a pozitív és a negativ tendenciákat, azt is lehetővé tette, hogy a szovjet színház legjobb művészi erői szilárdan a realizmus egységes alapjai k9ré tömörüljenek és érzékelhetően megmutatta a realizmussal szemben ellenséges irányzatokat. A párt a kommunista eszmeiség elveinek szellemében nevelte a művészi értelmiséget, hatalmas tisztogató munkát végzett, az első naptól kezdve az objektivista naturalizmus és a burzaoá formalizmus ellen vívott következetes harccal kezdte színházi politikáját. A párt hozzásegítette a művészeket, hogy felszínre hozzák és továbbfejlesszék a legjobb elgondolásokat és megszabaduljanak a múlt káros csökevényeitől. + A szovjet színház művészete, amely örökölte az orosz nemzeti iskola legjobb hagyományait és átvette a forradalomtól annak eszméit, szsllemét és méreteit, sok éves fejlődés« során a színpadi művészet uj típusává alakult, amelyet szocialista realizmus néven ismerünk. Addig még soha nem látott lendületű, tudatostul irányított, hatalmas alkotó munka ment végbe. A szovjet színház gigantikus sok nemzetiségű méhkasában, ennek minden nagy és 24/ Vszevolod Vianyevezkij 1931-ben bemutatott drámája.- 20 -
