Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)

A színház költészete

goláeát, az akarati elem világos kidomboritását. Mélysége-7 /

sen megrendített bennünket Helene Weigel ' tartózkodó éa mélységéé belső tragikummal teli játéka. Az ő Kurázsi mamája őrükre emlékezetében marad mindenkinek, aki láthatta korunknak ezt a nagy művésznőjét...

A legjobb nyugati színészek ilyen nagyszerű alkotásait még hosszasan sorolhatnék. De most nem ez a lényeg, hanem a vendégművészek stílusának összehasonlítása a szovjet színészek stílusával, hogy még inkább láthatóvá váljék a két színpadi irányzat elvi különbsége.

Vajon mindig győztesen kerülnek-a lei a mi színészeink a vendégekkel történő művészi összehasonlításból? Korántsem ez a helyzet, s furcsa is lenne, ha ezt kivánnók a színházi élet élő áradatától. Hát világos, hogy Marie Casarès Marie Tudor szerepében összehasonlíthatatlanul érdekesebb, mélyebb, tragikusabb, mint az a szovjet azinésznő, aki ezt a szerepet a Puskin Színházban alakította. Scofield és Szamojlov,0^ akik a televízióban ugyanabban a szerepben léptek fel, megközelítőleg sem voltak egyenlő erejű vetélytársak. Yonnel pimasz, bátor, diadalmas Tartuffe-je érdekesebb volt annál a Tartuffe-nél, aki annakidején a Művész Színház színpadán jelent meg.

Most nem akarunk beszélni a szovjet színészek diadalairól? amikor a művészi versenyről szólunk,nem egyes sikereket és balsikereket akarunk kiemelni - ilyenek mindkét fél vonatkozásában elképzelhetők -, hanem az általános törvényszerűségeket igyekezünk megállapítani. S a legkiválóbb nyugati művészekkel történő megismerkedésünk arra enged következtetni,hogy a szovjet színészeknek bizonyos meghatározott előnyeik vannak nyugati pályatársaikkal szemben. Lehet,hogy színészeink nem mindig érzik meg olyan finoman a szerző

7/ Weigel, Helene /sz. 1900/ nagy német színésznő, Brecht özvegye,a Berliner Ensemble igazgatója és színésznője.

ö/ Szamojlov, Nyikolsj /ez. 1918/ szovjet színész.

11-