Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)

A színház költészete

etiluaát, amikor nyugati darabokban játszanak, lehet, hogy egyse esetekben elmaradnak as alakítás technikájában, viszont nem ismerik azt a szakadákot az intellektuális ás az emocionális elem között, amely annyira Jellemző a nálunk járt színészekre Caaaréstől ás Vilartől kezdve egészen Weigellg és Buschig.^

Az eszmei náluk mindig csak mint intellektuális, az emocionális pedig csak mint elemi érd jelentkezik,

Casarés az alkotó feszültség legmagasabbrendii pillanataiban: mindent átfog benne a nagy, erős és leküzdhetetlen érzés, arcát forró könnyek öntözik, azt azonban, amit az alak eszméjénak nevezünk, elfedi ás elönti az érzelem tengere.

A Játék legtragikusabb pillanatában, amikor Kurázsi mamának nem szabad felismernis épp az előbb megölt fiát, Weigel megőrzi magában azt a teljesen tiszta tudatot, hogy feltétlenül végre kell hajtania ezt a hőstettet, akarata és értelme diadalmaskodik a szenvedély közvetlen kitörése fölött.

Vagy - vagy. Vagy az emóciók, esetleg még komikus emóciók is, áradata - éa akkor megszületik az olyan pompás, de üres alkotás, mint Séignier Jourdain ura, vagy az értelem nyilvánvaló diadala,« gondolat eluralkodása - és akkor megszületik Vilar mély, de hideg, cinikus és szint« érzés nélküli Don Jüanja és Busch bölcs, szenvedő, erős, de a népi jelleg szélességét és szenvedélyességét nélkülöző Galileije,

A hősies elem, amely nagy intellektuális töltést hord magában, a racionális művészet szférájába csapott át,amely-9/ Busch, Brnst /ez. 1900/ a Berliner Ensemble kétszeres namzeti-dijas, nagy művésze. Kora ifjúságától részt vesz a munkásmozgalomban, 1933-ban emigrált a fasiszta Németországból, harcolt Spanyolországban. À II. világháború alatt a pétainista hatóságok kiadták a németeknek, 1945-ig börtönben ült,Nemcsak drámai szerepekben kiváló, hanem népszerű énekes is.

12 -