Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)
I. Gondolatok színházról, drámáról
Vége a azófecsérlésnek Ez a dráma például nam pazarolja a szavakat. Ha egyszer egy szóra r&tette a kezét, ki is aknázza. Aaikor ugyanis az ifjú meg akarja magyarázni hölgyének, hogyan figyeli már nagyon régóta hálószobája ablakából, a beszélgetés a következőképpen alakul: "Kiváncsi rá, hogyan szoktam figyelni magát? Kiváncsi rá? Fogadok, soha ki nem találná." "Hogyan?" "Találja ki!" "Teleszkópon?" "Hogy találta ki?" "Hem tudom. Vicceltem. Igazán nem hittem volna, hogy..." "Fogadjunk, hogy magát mindenki teleszkópon nézi. Fogadjunk, hogy mindenki, akivel randevuzni szokott, teleszkópon nézi. Ezt án lefogadnám." "Nem. Szó sincs róla." "Nohát, én legalábbis igy nézem. Teleszkópon." "Ezt soha ki nem találtam volna." Ne törődjenek most e sorozat értelmével; vannak önök között, akiknek hétfőn reggel újra dolgozni káli. De jegyezzék meg a "teleszkóp", "fogadjunk" és "kitalálni^ szavakat. Itt aztán igazán kapunk valamit a pénzünkért. Egy pazarlóbb drámairó itt sok minden mást is tehetett volna. Valamelyik mondatba például hebehurgyán becsusztathatta volna a "távcső" szót,ily módon eltékozolva egy kifejezést, amelyből minden valósziniiség szerint egy másik, egész estét betöltő dráma is megélne. Nyújthatott volna a teleszkópról leírást, ami viszont lényegtelen és mellékes lett volna. Azonnal kimondathatta volna az ifjúval, hogy a lányt teleszkópon szokta nézni (kezdek beleszeretni a szóba; nem csoda, varázsos csengése van), mely esetben a "kitalálni" igét 36
