Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)

I. Gondolatok színházról, drámáról

érthető vagy némiképp meglepő lenne. Egyedül a számolás számit.

Meglehet, hogy a helyzet még nem ilyen sivár, csak az a bajunk, hogy túl sok kezdő kisérleti repülőgépe szakadt a nyakunkba az elmúlt néhány hét során (meglepő, mennyi musical tűnik fel mostanság az Off-Broadwayn). De mégis elképeszti az embert, ha nem egészen egy hónap alatt vagy 90-100 dalt hallgat végig és rájön, hogy majdnem mind kész beérni a legolcsóbbal.

Szebb annál arcod meg alakod,

Mint amire vágyó szivem valaha is vágyott.

Jegesember dobra és zongorára

A fentiek a Hobó cimü produkcióból származnak, amely a Bowery utca^ részegeiről szól és nagyjából azt igényli, hogy az Eljő a .jegeseaber zongorára és dobra irt változatának tekintsék. Azt hiszem, az első kérdés, amely az idézett két sor nyomán felmerül, az, hogy vajon szabad-e még napjainkban akár egy dalszövegírónak is ily módon fűzni egymás mellé az "arcot és az alakot". Mondják meg őszintén, támad-e egyetlen gondolatuk is ennek hallatára?

E helyen be kell vallanom, hogy John Dooley egyik dallama most is a fülemben zümmög. A dallam sokat köszönhet annak a stilusnak, amelyet Kurt Weill a Koldusoperában kialakított, de jó dallam, világos, becsületes és bátor módon egyszerű.

De mit kezdjen az ember ezzel a dallammal, ha az ott vergődik Mr. Dooley kopár, csontos, daráló szövegének ünnepélyes, oktató taposómalmában? Parancsoljanak:

*^A Bowery New York egyik hiresen lármás kerülete és egyik nagy utcája.

61