Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)

I. Gondolatok színházról, drámáról

JÓ KÖNYV, ROSSZ SZÍNDARAB

A dramatizálások területén újabban valami furcsa változásnak lehetünk tanul.

A régi rossz időkben is voltak emberek, akik előszeretettel növelték a bemutatott darabok számát úgy, hogy egyszerűen kölcsönvettek egy cselekményvonalat valamilyen regényből, egy novellát, sőt, akár egy filmet is; de ezek általában egyetlen kérdést tettek fel maguknak: vajon a szóban forgó mü a színpad követelményeinek szempontjából alkalmasnak bizonyul-e majd?

A mai rossz időkben ilyenkor egészen másfajta kérdést tesznek fel: van-e az alapanyagnak irodalmi rangja? Első látásra ez a kérdés helyesebbnek tűnhet. Ha már a szindarabkészitéssel foglalkozó embereknek másutt kell összeszedni a hozzávalókat, nem tesznek-e sokkal inkább eleget kötelességüknek, ha James Joyce-ot vagy Franz Kafkát fosztják ki, mintha két kézzel kapnának valami népszerű szellemi favágó rutinos prózája után, csak azért, mert az sikeresen összeeszkábált háromnégy hatásos szituációt?

Bégi igazság, hogy a szituációk mindig beválnak, és ha sikerül elkapnod egy olyan gusztusos képet, mint hogy a kis Lizzy életveszéllyel játszva kel át a befagyott tavon vagy más effélét, még a dialógussal sem kell sokat törődnöd; de vajon nem teszünk-e jót a színházzal, ha megtagadjuk a hatásvadászat, a giccs kitaposott és bevált útját és csak a dialógusra, a nyelvre koncentrálunk?

56