Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)

I. Gondolatok színházról, drámáról

vágyó és elszánt fiatal Írónak, aki a drámával akar megbirkózni, épp oly sokszor, épp oly makacsul és épp oly ügyetlenül kell nekifutnia,>mint ahogy egy zöldfülű kezdő veselkedik neki a futball-labdának. Viszont igen célszerű és az újoncnak is nagy mértékben hasznos, ha első heves nekirugaszkodásai és első viharos kudarcai egy üres telken zajlanak le, nem pedig a stadionban.

Ha a fiatal iró valóban meg akar győződni drámai képességeiről, persze szükséges, hogy müvét színpadon lássa; mégpedig nem egy üres próbateremben, hanem igazi közönség előtt.

Kétségtelen, aligha lehet megtanulni egy mesterséget, ha csak az egyetemi tanulótársak, az alkotómühelybeli kollégák, a városi színházban szerzett barátok tanácsait halljuk. Mint ahogy, visszatérve az üres telek-képhez, hasonlóképpen nehéz felmérni saját formánkat és stílusunkat egy oktató és maroknyi velünk egyformán zöldfülű cimbora hevenyészett megjegyzései alapján. Van olyan tapasztalat, amelyet valóban csak a stadionban lehet elsajátítani.

Mégis, a formának érlelődnie kell, mert ha túl korán vetik a nyilvánosság elé, örökre megnyomorodik. Néhány évvel ezelőtt egy rangos szinbázi ügynökség vezetőjének feltettem a kérdést, amelyet nekem is gyakran tesznek fel: "Általában hány egész estét betöltő darabot kell irnia egy drámaírónak,mielőtt azt remélheti, hogy olyat ir, ami sikert is arçt?" "Kilencet" - felelte tömören.

Természetesen nem a kilences számnak tulajdonított holmi mágikus jelentőséget; egyszerűen arra mutatott rá, hogy mire az iró létrehoz egy olyan müvet, amely elég erős rá, hogy kiharcolja a közönség tetszését, és amelyet a későbbiekben gyengéden emlegetnek majd "első" darabja gyanánt - valójában már nem épp az első darabnál tart. A beszélgetés során az illető szakember arca sugárzott a jóindulattól; szerinte a hosszú küzdelem, minden csalódásával együtt, egyáltalán nem túlzott

33