Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)

I. Gondolatok színházról, drámáról

juk, hogy korrekt köznapi emberrel van dolgunk, aki abból ól, hogy vackokat sóz rá más korrekt, köznapi emberekre.

Mindazonáltal eljön a perc,mikor nem birja tovább Robards kötekedését. Beismeri: nem, ó nem olyan robbanékony, szenvedélyes természet, aki képes lenne fellázadni a primitiv üzleti ág ellen, amelyben dolgozik; ő alkati okokból kénytelen beletörődni, hogy egész életén át vidám reklám-felhivásokkal bombázzon teljesen idegen embereket.

Igen, ő szürke és unalmas átlagember, aki soha nem fogja megváltoztatni a világot, de arra, hogy ebben a világban éljen, neki is joga van, és amig csak él benne, azon lesz, hogy ebben a minőségben következetes maradjon.

Igaz, hogy szimpla nyárspolgár, igaz, hogy csak lézeng a világban, de nem hajlandó elfogadni, hogy ő "rossz fiú" lenne. És e perctől fogva mi is besoroljuk a jó fiuk közé.

Nem merül fel különösebb probléma Sandy Dennis-szel,ezzel az aprótermetü, megnyerő, mogyorószin hajú lánykával kapcsolatban sem (ha szomorú, az orra is mogyorószinü lesz) - noha fellépése pillanatában tudjuk róla, hogy kollégája, méghozzá roppant kiváncsi és nem túlságosan tapintatos kollégája Mr.Daniels-nek és látogatásának célja,hogy beláttassa Robards-szal: ő bizony kivételesen önző és lelketlen gazember.

Gyermekpszichológust minőségében Miss Dennis oly gyorsan és lenyűgözően árulja el teljes alkalmatlanságát ("Én nem születtem vezetőnek - siránkozik -, ha én valamerre mutatok, az emberek biztos, hogy a másik irányba mennek."), hogy a néző óhatatlanul élvezni kezdi folytonos szétesésben levő egyéniségének minden rebbenését. A hangja mindig olyan, mintha épp leejtette volna a kesztyűjét. Amit egyébként meg is tesz.

A zavar, furcsa módon, csak a történet vérbő és színes központi hősével kapcsolatban tör ránk orvul, holott azt hihettük volna, épp itt lesz a legkönnyebb szabadjára engedni rokonszenvíinket. A szabad szellemű férfi, akit Mr.Robards igen

48