Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)

I. Gondolatok színházról, drámáról

Mindazt talán világosabbá tehetem, ha elmesélek egy furcsa, de irdekes példát vagy párhuzamot, amelybe nemrég, véletlenül ütköztem, ma Odlsszea cimü irodalmi folyóiratot lapozgatva.

Az egyik tanulmány Írója Charles Chaplin munkásságát egy perui költSéhez hasonlítja és az érvelés során nagy szeretettel és erSs hangsúllyal boncolja az Aranyláz egyik részletét. Arról a jelenetrSl van szó, ahol a hófúvásban elakadt csavargó leleményesen oldja meg bálaadó ünnepi vacsoráját: megfőzi félpár cipőiét, a cipőfűzőből lesz a spagetti, a bakancsszögekbSl a csirkecsont és igy tovább.

Xavier Abril, a tanulmány Írója ebben a képsorban nagyszámú utalást és szimbólumot talál. A cipőfűző spagettivé válása ebben az értelmezésben nem kevesebb, mint a krisztusi csoda, amely a cipókat megsokszorozza; és ugyanezen az alapon a film egy későbbi szakasza az Utolsó Vacsora uj, parabolikus megjelenési formájává válik.

"A művész megerősíti a régi mítosz értelmét azáltal, hogy adaptálja annak fogalmait; hozzá alkalmazza a mítoszt a ml korunk társadalmi igazságához, mégpedig, a nagyhéttel szemben, anélkül, hogy megismételné az elkopott legenda fáradt képeit." Izek a képsorok, tartalmi jelentésük fölött és azon túl, megsejtetik velünk "a csodát és a tragikumot".

Talán erőltetettnek vagy túlzottnak érzik mindezt? Mint olyan ember, aki élete során az Aranylázat vagy tiz-tizenöt ízben látta, be kell vallanom, hogy az én fülemet ezek a felhangok egyetlen egyszer nem ütötték meg. Az elmélet ennek ellenére tanulságos; nem ugyan abban az értelemben, hogy Chaplin mire gondolt vagy mire m gondolt,hanem hogy mi az, amit semmiképpen nem csinált.

Bármi járt is a fejében a film megalkotása közben, eszébe sem jutott, hogy cselekmény helyett rejtett értelmekkel lakasson jól. Számára az e1sőrendü dolgok voltak az elsőrendűek.

33