Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)

I. Gondolatok színházról, drámáról

Az ártatlanság elvesztésének köszönhető, hagy az előadók nem egészen hisznek abban, amit csinálnak, hogy néniképp fölötte lebegnek túlságosan jól ismert nyérsanyaguknak, hogy csak gesztikulálnak és éreztetik leereszkedésüket. Ugyanennek köszönhető, hogy a közönség, gondolatok nélkül, úgy fordul a színházépület felé, mintha az csak a városi ingatlanállomány egyik, tetszés szerinti része lenne, nem pedig valamilyen különleges, társas mulatság színhelye.

Ennek köszönhető, hogy mindannyian, szenvelgő finnyáskodással, azt képzeljük: minden élménybe csak a félúton lehet belebocsátkozni, ahonnan már egyenes ösvény vezet az unott világfájdalomhoz; mert ugyebár kizárt dolog, hogy ebben a mi késői korunkban báni, ami egyszerű, nyilvánvaló vagy alapvetően igaz, vonzónak, érdekesnek vagy tartalmasnak bizonyulhasson.

A kor persze valóban késői; mindannyian már jócskán láttunk színházat. Mégis, ha a színházban - még a mi bágyadt, önismétlésre^ oly hajlamos színházunkban is - hirtelen felgyorsul az érverésünk, ezt gyakran annak a döbbent felismerésnek köszönhetjük, hogy a színpadon egy valóban ártatlan ember áll, aki megérintette az ártatlanságnak azt a vékonyka kis húrját, amely, legjobb tudomásunk ellenére, még megmaradt bennünk. És a szemünk tágra nyílik.

Meglehet, hogy a színház, természeténél fogva és legalább részben, a tágranyilt szemek háza.

1962. szeptember 2.

29