Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)

I. Gondolatok színházról, drámáról

Történt pedig az egész akkor, amikor vagy féltucat régi rónai színház roskatag és gyomhasogatta kövein botladoztam. Közülük néhányat nemrégiben újra használatba vettek; a padsorokat kijavították és megszámozták és áthidalták a foghíjas színpadot.

A puszta tény, hogy ismét használatban vannak, minden bizonnyal szívderítő szimbólum; Plautus energiája nem hiába képes ma is átfüteni egy New York-i előadást; néhány olyan színház is állja az időt, amely annak idején az ő jóvoltából telt meg. Az állandóság, a folyamatosság minden jele hasznos orvosság a színház mai, roskatag állapota ellen.

Boldog esték

És töltöttem három estét a firenzei operában is: három furcsa, bolond és boldog estét.

Mert elképzelhetetlen oka van annak, hogy ezek az esték igazi gyönyörrel teltek meg: alkalomról alkalomra, azok a bolond énekesek mintha hittek volna a librettóban. Még a szereposztás is a librettóhoz alkalmazkodott: a szép nőket szép - és karcsú - nők játszották és énekelték; a fiatal festők fiatal festőknek látszottak; a rendőrökről elhittük, hogy valóban képesek foganatosítani egy letartóztatást; és igy tovább.

Az élmény elképesztő lett volna, ha nem lett volna olyan bolonditóan megnyugtató. Olyan volt az egész, mintha Edgár Wallace-t1^ látnám megzenésítve, abból a boldog időből, amikor a világ, a maga fiatalságában, még hitt benne, hogy Edgar Wallace-nak értelme van. Ahelyett, hogy a képtelen bonyodalom fölé emelkedtek volna, minden jel arra mutatott, hogy ezek az

^Edgar Wallace (1875-1932) angol iró. Agatha Christie előtt a detektivregény legsikeresebb nagymestere.