Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)

III. Néhány Shakespeare-előadásról

éteri ruhakölteményeit). A megközelítés nem lehetett volna puritánabb, a "két deszka, egy szenvedély" jelszó funkcionális érvényét hivebben nem lehetett volna tiszteletben tartani.

A szenvedély hiányzik

És mégis, ami hiányzik, az éppen a szenvedély és ezáltal, rögtön lelepleződik, hogy a deszkák deszkák. Mintha Mr. McCovan túl sokat merengett volna a Stuartok udvari masque-jain1^ míg végül nem tudott szabadulni rokokó pompájuktól^ és Így elfelejtette figyelmeztetni kitűnő szinészeit, hogy a drámát az élőképtől valamifajta pszichológiai mozzanat különbözteti meg.

2/

Harmadiknak jön Michael Langham , aki az effajta színjátszásban már nagy tapasztalatokat szerzett. Neki köszönhető, hogy mind a szöveg, mind a szöveget készségesen befogadó színpad élettel telik meg. Valóban, a Makrancos hölgy esetében úgy látszik, mintha színpad és szöveg szinte egymás karjába ugrana.

Először is, Mr. Langham nem esik bele egyik kollégája hibájába sem. 6 nem vág mélyedéseket a Játéktérbe és nem épit

k masque a XVII. századi angol szinház speciális formája, az opera közvetlen előzménye; zenével, tánccal kisért "divertissement", allegorikus vagy mitológiai témára, fényűző kiállításban. Legnagyobb mesterei Ben Jonson, Beaumont, Chapman, Heyvood és John Milton voltak; gépezeteit és jelmezeit a hires Inigo Jones tervezte.

2/

'Michael Langham (sz. 1919) angol születésű rendező, elsősorban Shakespeare-drámák azinrevitelének köszönheti hirét. 1995-ben a kanadai fesztivál művészeti igazgatója, 1957-ben pedig igazgatója lett.

132