Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)

III. Néhány Shakespeare-előadásról

fal rá szüntelen zsákutcákat, ahogy Mr. Coe tette. Másfelől, Mr. McCowannel szemben, nem hiszi azt sem, hogy a színpadot puritán Úrrá kell változtatni, amely elé ki lehet akasztani a "butorozatlan ház - kiadó" táblát ás ahová a szinászek csak azárt lépnek be, hogy felmérjék a szobákat.

Mr. Iiangham a színpadot lehetőségnek tekinti, aaely készségesen nyújt otthont minden mozgásnak, csak a szöveg engedje; és ezért a színpad energiáját maximálisan ki tudja aknázni. Egy merész ivti lejtő lehetővé teszi, hogy egy rozoga aálháskocsi, rajta néhány bátor és nevetős színész, végigzuduljon rajta, csigaként megpördUljön a színpad közepén, mig végUl megáll és aztán eltűnik szemünk elől egy másik lejtőn át, amely a nézők lába alatt vész el.

Tündér! lények

Persze egy málhásszekér önmagában nem emelkedhet ilyen jelentőségre. A rendező azonban ugyanilyen felvillanyozó képzelettel alkotta meg Petruchiót, Katát és egész bolondos társaságukat, akik buzgó gyönyörrel személyesítenek meg más, bolondos alakokat. Tündér! lények ők, szabad szellemű manók, akik éppoly könnyedén változtatnak át egy beszélgetést boxmérkőxéssé és a színpadot meghatározott, bár láthatatlan ringgé, aint amilyen varázslatosan alakítják át a szóban forgó málhásszekeret néhány percre ebédlőasztallá, hogy aztán, egy lélegzettel, kidobják a színpadról.

Az egész, dísztelen színpadot lényegében a mozgás, a forgalom színhelyének tekintik; emberek, kutyák és targoncák szelik át, megállnak annyi időre, hogy színpadi feladatuknak eleget tegyenek, de mindig, mindig valahová haladnak. Igen, ez a színpad par excellence a mozgás forrása és a mozgás tá-133