Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)
III. Néhány Shakespeare-előadásról
mértékben sem kívánja elrejteni előle szivét, amely úgyis egyértelműen az övé; és ki törődik itt szülőkkel és dajkákkal? A rendező friss szemmel nézte a régi kincseket és felfedező munkája nem állt meg annál a megállapításnál, hogy a szerelmesek inkább szeretni akarnak, mint csupán elbeszélgetni. Mivel előtte áll még egy utcai küzdelem, továbbá két szörnyű haláleset, egy sereg ötlettel várja az alkalmat. Először is felépiti képét, igazi reneszánsz mélységben - a küzdő felek valódi térben vonulnak vissza egy háromszögletű utcasarokig és egy dombról lefelé tartó két ösvényig -, és azután megáll, hogy a képre feltegyen még néhány, szardónikus realizmustól áthatott ecsetvonást. Ezen a ponton van igazán elemében Edward Atienza Mercutiója, amint megfontoltan magánál tartja Tybalt tőrét mindaddig, amig gondosan le nem fújta a port markolatáról. A megvető mosoly, a csufondáros pillantások feszültséget gerjesztenek, a jelenet hőfoka érezhetően emelkedik; a környező házak homlokzata súlyt és mélységet kölcsönöz annak a világnak, amely valóban létezett, piszkos volt és amelyen át kellett haladni, amikor a holttesteket elszállítják. Ami még több: Zeffirelli az ifjú szerelem pontos hőfokát is vissza tudja adni, anélkül, hogy érzelgőssé válnék. Capuleték bálján - amely nem egy filigrán palotában, hanem egy elhihető ház durván ácsolt, egyenetlen téglafalai között zajlik - elkövetkezik egy pillanat, mikor a jelenlevők fesztelen könnyedséggel egy énekes köré sereglenek. Hátak erdeje És azután, hátak valóságos erdeje mögött, a félkör mindkét végéről, megindul egymás felé a két fiatal, lépésről lé-126
