Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)

III. Néhány Shakespeare-előadásról

Feneke t lenkesepT

Magával tud ragadni mindvégig, amikor a lobbanékony, mindenre hevesen reagáló lázadót ábrázolja; és amikor rátör a kétségbeesés, meg tud győzni arról is, hogy ez korántsem egy nóies és tehetetlen, szerelmi céljában csődöt vallott pubány nyűgös siránkozása. Játéka a gyökerekig lehatolva mutatja be ezt a kérdéseket és aggályokat nem ismerő gyereket, aki bízott a világban, amely mindent Ígért neki és végUl oly keveset adott.

Stride gátlás nélkül kiabál, meg akarja ölni Lőrinc barátot, mintha a keserv teljes, feneketlen és meg nem érdemelt lenne és mintha ezért a keservért azonnal és minden irányban bosszút kellene állni.

Joanna Dunham^ Júliája érzelmi szempontból egy nappal sem idősebb és egy fokkal sem hűvösebb. Tökéletesen hihető, hogy az erkélyen vágyakozó lány ilyen feltétlen odaadással és önfeledtséggel még soha nem vágyakozott, és ez a pillanat megnyitja szeműnket.

Miért is hallgatna, miért is fojtaná le hangját Julia, miért akarná megőrizni titkát a hold elől? Egyedül van, emészti a szerelem és a zavarnak, a tartózkodásnak még a gondolata sem érinti meg.

És ez a Botticolli-arcu és hiteles Medici-tűztől hevített lány akkor sem jön igazán zavarba, amikor Borneo elárulja jelenlétét. Mintha azt kérdezné: Ugyan miért? Hiszen szerelmes a belopakodóba, aki kileste minden titkát; a legcsekélyebb

^Joanna Dunham, az angol színpad egyik fiatal reménysége, 1961-ben tűnt fel, mikor Ibsen: A tenger asszonya cimü müvében Margaret Leighton és Vanessa Hedgrave egyenrangú partnerének bizonyult, Hilda Vangel szerepében. Julia a fiatal színésznő első Shakespeare-szerepe.

125