Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)

III. Néhány Shakespeare-előadásról

A ROMEO ÉS JULIA, MINT RENESZÁNSZ DOKUMENTUM

Az Old Vic N«v Yorkban

Soha ne becsüljük le a friss szén erejét. Franco Zeffirelli^, az olasz rendező nem annyira tiszteletlenül közeledett Shakespeare-hoz, az Old Vic-hez ás a Romeo ás Juliéhoz, mint inkább őszinte hitetlenséggel: hogy lehet az, hogy eddig még senki nem vette észre azt, ami nyilvánvaló?

Nyilvánvaló, hogy a darab kezdetén hirtelen kitörő verekedést soha nem egy maroknyi ráérő udvaronc szította, akik mind büszkék libériájukra és akik, mihelyt a vívásnak vége, izgatottan várják, hogy az est hátralevő részét kifinomult szonettek faragásának szentelhessék.

Szt a verekedést kisvárosi (vagy legalább középkori faluba való) teenagerek szervezték, csökönyös, nyughatatlan vérű, nyers és durva banda, akik az iskolát még nem járták ki, de ahol tőrről - ás lányokról - van szó, ott már férfiak.

És mikor a pengék megvillantak, szó sem volt szabályoktól kötött lovagi tornáról, amelyet csiszolt modorú társak

^Franco Zeffirelli (sz. 1925) a fiatal rendező-nemzedék egyik legdinamikusabb alakja. Pályafutását mint szinész kezdte, mint Luchino Visconti díszlettervezője folytatta, később a milánói Scalában és a Covent Gardenben rendezett nagy sikerrel. Rómeó és Julia-rendezése nagy visszhangot keltett; egyesek -úgy birálták, mint a West Side Story visszahatását az eredeti műre, mások egy megujhodott Shakespeare-stilus hírnökeként üdvözölték.

123