Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)
II. Hétköznapok és gondok az amerikai színházban
A krokodilkönnyek semmilyen arcon nem hatnak jól és a kritikusnak, aki - miután állandó tiszteletjegyét gondosan kivette mellényzsebéből - megszaggatja ruháját, igazán módjában áll választani»vonuljon vissza és sütkérezzék erénye fényében. A befolyást eltúlozzák Az sincs szándékomban, hogy újra elszónokoljam önöknek régi és megingathatatlan meggyőződésemet: a kritikusok befolyását nagy mértékben eltúlozzák,mert ez a befolyás osak egyike annak a négy vagy öt tényezőnek, amely a Broadway halálozási vagy életben maradási arányszámát megszabja. A szembeszökő igazság, amint est minden hites könyvvizsgáló tanúsíthatja, az, hogy a valamely produkciónak osztályrészül jutó jó- vagy balsorsot nem hét hasábnyi nyomtatott betű dönti el, hanem a tényezők összessége; és ha egyszer egy sztár kivivta a közönség közönyét, csalatkozik az a producer, aki a kedvező kritikák kiegyensúlyozó hatására számit. Siker esetén számos szerencsés elem gyakran előre meg nem jósolható társulásával van dolgunk, amely elemek ilyenkor úgy mutatkoznak együtt, mintha a valóságban állandóan egymáshoz tartoznának: a téma izgalmas, a cim úgy hangzik, mintha egyenesen kéjjel kapcsolódnék a témához, a sztárok mintha egymás és a darab számára születtek volna, a mulatságon önként és merészen résztvevő emberek tombolóan lelkesek és a kritikák iránya általában kedvező (noha az egyes néző talán ha kettőt elolvas közülük, és azoktól is teljesen megzavarodik). Hogy visszatérjek a tárgyhoz: az uj bizonyság, hogy mindenki fittyet hány arra, amit mondok, azért olyan szívderítő, mert ha ez Így megy tovább, a végén esetleg több mondanivalóm lesz a társas összejöveteleken* Meglehet, hogy ismét jogom lesz résztvenni a beszélgetésben. 112
