Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

Ez az arány persze továbbra is csak részarány marad; az eredeti müvek hányadosa, része, mégpedig kisebbik része a műsornak. A fölény továbbra is a klasszikus és külföldi daraboké. Nélkülük egyetlen szinház sem tud meglenni; annyi ereje még nincs az uj drámairodalomnak, hogy ezek részará­nyát csökkentené vagy teljesen megszüntetné. A régi és át­dolgozott müvek egyelőre túlsúlyban vannak. Tanúi voltunk már két szélsőségnek.az egyiket a Nemzeti Szinház képvisel­te az ötvenes évek első felében, amikor feladta az uj drá­máért vivott harcot és elhatározta, hogy a klasszikusok karjai között várja ki a nagy drámairó megszületését. Ennek csakis egyetlen következménye lehetett - s be is követke­zett: a szinház, dicső hagyományai ellenére, elveszítette vezető helyét, művészei pedig a kapcsolatot a korabeli élettel. Láttunk azonban példát az ellenkező szélsőségre is. Amikor E. F. Burian kizárólag eredeti drámákat mutatott be, műsorát csakis újdonságokból állitotta össze. Ezzel ön­magának ártott, mert az uj daraboknak nem volt a színházon belül mivel versenyre kelniük és a színészek sem tudták az uj dráma szolgálatába állítani a nagy klasszikusokon és a legjobb korabeli alkotásokon tökéletesedett művészetüket. Az adott helyzetben az uj drámairodalom nem tudja megállni a helyét versengés nélkül. Sőt: egyenesen kívánja a ver­senyt. Azonban miféle versengésbe lép be az uj alkotás? Szö­vetségeseket nyer-e vagy akadályokat támaszt vele szemben a dramaturgia? - A repertoár több, mint egyszerűen a dara­bok összessége. A repertoár koncepciót jelent. Tükrözi a szinház célját, útját, értelmét. Ha ma a színházművészet fő feladata, hogy kialakítsa a szocialista kultúrát és ha a fő csatamező, ahol ez a harc eldől, az eredeti drámairo­dalom - úgy a dramaturgiát csak egy szándék vezetheti; gon­doskodnia kell róla, hogy a műsor összetétele ezt a célt támogassa. Annak a színháznak a dramaturgiája, amely a maga történelmi feladatát komolyan veszi, természetesen olyan- 91 -

Next

/
Thumbnails
Contents