Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

1. A SZERZŐ BELÉP A SZÍNHÁZBA

Az előző fejezetek alapján az olvasóban olyan benyomás támadhatna, hogy a drámát csak mint Irodalmi alakzatot fogjuk fel, amelyet csupán "üzemeltetési okokból" biznak a színpadra.

Nem Így van. E pillanatig azonban szándékosan nem hangsúlyoztam a drámai szöveg és a színház összefüggését. Azért történt igy, mert ebben a tanulmányban nem a színházi alkotás szerkezetének esztétikai elemzéséről van szó.A cél: színházunk mai helyzetének polemikus elemzése, és ez mindenekelőtt arra a területre irányul, amely a további fejlődés szempontjából döntő. Választóvonalat huztunk a színházi üzem és a színházi kultura közé. És eddig azért foglalkoztunk túlnyomórészt a drámával, mert a "drámairó—színház—közönség" hármas egységből álló egészen belül, amely egésznek szerves szintézise alakítja majd ki a kor kulturális egységét, a fejlődés adott fokán a legtöbb nehézségünk állandóan a drámai alkotással van. A szöveg iránti érdeklődésünk tehát megfelel a dráma reális színházi helyzetének.

A drámát persze a színház valósítja meg és csak a megvalósult dráma - a színpadi alkotás - nevezhető a színházi kultura tényezőjének. A nyomtatott vagy olvasott dráma csak kiszakított és torzított része a szerves egésznek, amelyet a színházi előadás képez és amelynek további, hasonlóképpen nélkülözhetetlen alkotóeleme a harmadik tényező: a közönség. Csakis e három komponens osszjátékából formálódnak a szinházkultura értékei és fontos, hogy ma ezekkel, valamint kölcsönös kapcsolataikkal is foglalkozzunk. Azonban célunk most nem a színpad és a nézőtér mai állapotának részletes