Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

A kérdést nem igy feltenni annyit jelentene, mint általában tagadni a színművészet társadalmi értelmét. Ismeretes, hogy ez lehetetlent színész néző nélkül nem létezik. Ha ebben a művészetben valami mélyebb átalakulás történik, úgy nyilvánvalóan összefüggésben kell lennie azokkal az átalakulásokkal, amelyek a társadalomban mennek végbe. A szocialista társadalmi fejlődés kezdetén tehát ez annyit jelent, mint egészen pontosan és egyértelműen meghatározni a kérdést: vajon a változások, amelyeknek tanul vagyunk, visszatükrözik-e mindazt, ami a társadalomból eltávozik - vagy jelentkezik-e már bennük a szocialista korszak színészi stílusa? Feloldják-e a tegnapi válságot, vagy csupán száraz villámlásnak vagyunk tanul? Összefüggésben áll-e a mai színművészet a társadalmi fejlődés hátráltató vagy haladó Irányzataival?

Világos, de egyszersmind nehéz kérdés. A megkísérelt válasznak figyelésibe kell vennie azoknak az összefüggéseknek tömegét, amelyek közé a színművészet beékelődött.Gyávaság volna azonban meg sem próbálkozni vele és a kérdést bonyolultsága miatt megkerülni. Vállalni kell a kockázatot. Valakinek el kell kezdenie.

A színművészet szüntelenül változik.

/pi /

Már a lényege is változás: Lukavsky ' Hamletié változik, Vášová22^ Drahomirává, Höger2'’/ Mórákká. A szinészet életre-halálra szövetkezett a társadalommal: néző nélkül ez a művészet azonnal meghal! A nézővel való kapcsolat azonban szüntelenül további változásokat idéz elő. A színészi művészet generációról generációra, iskoláról iskolára, színházról színházra, szerepről szerepre változik.

21/ A cseh színművészet kiemelkedő alakja napjainkban.

22/ Marie Vášová - a prágai Nemzeti Színház tagja. Minden szerepében tökéletes alakformálásra törekszik.

23/ Karel Hoger - a fiatal szinésznemzedék példaképe, cseh nemzeti díjas.- 35 -