Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

á. a színészi művészet átalakulása?

A kérdőjel, amely e fejezet elmét követi, szemmel látható provokáció. Vajon nem világos-e a vak előtt is, hogy a szinmüvészettel valami történik nálunk? Tendenciája, hogy elhagyja a deklamálást, félretegye a diszitést és az illusztrációt és mindenféle tehertétel nélkül - a lehető legrövidebb utón, a lehető legtakarékosabb eszközökkel jusson el az alak lényegéhez. Aki ezt a színpadon még nem ismerte fel, megtudhatja a művészek Írásaiból, hallhatta az 1961 januárjában tartott szinészkonferencián, amely megerősítette, hogy céltudatos törekvésről van szó, és nem csupán egyesek véletlen fejlődéséről. Megjelennek értekezések és cikkek is, amelyek révén a "színművészet átalakulása" kifejezés átmegy a köztudatba.

Bem elegendő ez annak bizonyítására, hogy napjainkban lényegesen megváltozik az összes művészetek e legnehezebbikének jellege? /Azért a legnehezebb, mert az ember képeit alakítja ki az időben és a térben./ Minek ide bármiféle kérdőjel? Nem elegendők a felsorolt tények?

Megmondom egyenesen: nem elegendők. Pusztán az a tény, hogy a színművészet a szemünk előtt változik,nem nyújt döntő bizonyitékot arra,hogy magában a művészetben elvi átalakulás folyik. Pontosabban szólva: nem elég, hogy konstatáljuk a változásokat, és megállapítsuk, mi okozza őket; jussunk el annak a kérdésnek megválaszolásához is, hogy vajon a mai színművészet ezáltal alkalmasabbá válik-e az alapvető társadalmi átalakulásokból következő funkciók teljesítésére .- 5h -