Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)
I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek
re csak nehezen vagy inkább mellékesen juthattak érvényre, nem pedig mint döntő tényezők. Csak a polgári rend segítségével válhattak döntő tényezőkké, mert ez a rend törvényesítette a színházi funkciókat, beillesztve őket a maga rendszerébe. Egyszerűen: most érvényesülhetett a jelszó, hogy akinek az isten hivatalt adott, észt is adott hozzá. Kitárultak a kapuk a szubjektivizmus előtt. Aki nem tudott hatalomra jutni a tehetsége jogán, most helyzetének jogán uralkodhatott, gyakran nemcsak ellenőrzés nélkül, hanem a közönség ünneplésétől is övezve, amely örvendett, hogy ismét van valami újdonság, ami felcsigázhatja. Ez a rendezői "kultusz” megfelel az individualizmus polgári kultuszának, V / amint erre Zdenek Nejedly a huszas években a rendezésről szóló tanulmányában rámutatott'1'^. Szerinte a rendezői kultusz a merő polgári individualizmus egyenes megnyilatkozása, sőt legvégső következménye volt. Nejedly kimutatta,hogy az ilyen individualizmus a maga abszolutisztikus, despotikus módszerével mennyire korlátozza és néha egyenesen elfojtja a többi összetevő alkotóképességét, hogyan helyettesit! az alkotóképességet diktátummal, hogyan pusztítja a színházi kollektíva szerves létrejöttének lehetőségét. S ami a legrosszabb, lehetetlenné teszi a színházi fejlődés folytonosságát: "A rendező után, aki az együttest csak és kizárólag a maga individualista diktátuma alapján alakítja ki, csak és kizárólag más rendező jöhet, aki azonban tulajdonképpen ugyanezt kezdi elölről, s igy a színház ismét és állandóan csak a kísérlet, nem pedig az állandó szerves fejlődés színhelyévé válik". Nejedly számára a rendezői mesterség felvirágzása és kultusza a huszas években a kor meddőségének, a polgárság belső ürességének jellemzőjét, visszaesésének kisérő tünetét jelentette. Szemében mi sem képviselte kevésbé a jövő színházát, mint az a rendszer, 19/ A Cseh kultura c. kötetben jelent meg Nejedly 1924-ben irt cikke. Prága 1951. 15. k. /Szerző/- 28 -
