Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

Az eredetileg közvetítő személy igy hivatásos funkció­vá abszolutizálódott, amelynek minden összetevő - nem csak a díszlet vagy a zene, hanem a szinészi művészet és maga a dráma is - a limine alá van rendelve. Nem állitom, hogy ez minden esetben negativ dolog, mint ahogy azt sem állítom, hogy minden esetben előny. Az egyes rendezői jelenségeket érté­kelni csak dialektikusán, az alkotás és a kor konkrét ösz­­szefüggéseiben lehet. Figyeljük meg azonban, hogy a fentebb megnevezett nagy rendezői egyéniségek esetében egyúttal al­kotó szerzői - vagy dramaturgiai tevékenységről is beszél­hetünk. Nálunk mindig az uj formáról és uj módról volt szó; arról, hogy miképpen juttassák érvényre a modern színházban azt az alapelvet, amely egyesitő vonása az egész szinházi fejlődésnek: hogy a szinházvezető önmagában egyesiti a dra­maturgi, esetleg drámairól és rendezői funkciókat és igy az előadásokat egyetlen szerző koncepciója vezérli. Burian egyúttal önmaga szerzője is volt,Ugyanúgy mint ahogy Brecht is; Honzl pedig önmaga dramaturgja, akárcsak Sztanyisz­­lavszkij vagy Meyerhold, és ma Ohlopkov vagy Vilar. Maguk­hoz ragadták a szervezőerőnek járó centrális poziciót, de nem "funkciójuk hatalmából" következően,hanem a saját alko­tó tehetségük jogául, amely önmaga is alávetette magát a még magasabb célnak. És mint alkotók nem is minden rendezésük­kel irták be magukat a színháztörténetbe: kísérleteztek, voltak válságos és végletes időszakaik, néha csak szerzők vagy csak színészek voltak, máskor zsarnoki módon léptek fel és a saját akaratukat rákényszerltették a többiekre. Ezt azonban a tehetség jogán tették. És általában: ahol ez a tehetség egyetlen vagy fő alkotó egyéniségben összponto­sulva jutott érvényre a színházban, nem szubjektivista mó­don érvényesült, hanem az általánosabb társadalmi cél esz­közeként. Nem ezeket az alkotó rendezőket támadom itt, hanem a kis tehetségek vagy az egyenesen tehetségtelenek abszolu­tista hajlamait. A színház előző korszakaiban ezek többnyi­- 27 -

Next

/
Thumbnails
Contents