Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)
I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek
Az eredetileg közvetítő személy igy hivatásos funkcióvá abszolutizálódott, amelynek minden összetevő - nem csak a díszlet vagy a zene, hanem a szinészi művészet és maga a dráma is - a limine alá van rendelve. Nem állitom, hogy ez minden esetben negativ dolog, mint ahogy azt sem állítom, hogy minden esetben előny. Az egyes rendezői jelenségeket értékelni csak dialektikusán, az alkotás és a kor konkrét öszszefüggéseiben lehet. Figyeljük meg azonban, hogy a fentebb megnevezett nagy rendezői egyéniségek esetében egyúttal alkotó szerzői - vagy dramaturgiai tevékenységről is beszélhetünk. Nálunk mindig az uj formáról és uj módról volt szó; arról, hogy miképpen juttassák érvényre a modern színházban azt az alapelvet, amely egyesitő vonása az egész szinházi fejlődésnek: hogy a szinházvezető önmagában egyesiti a dramaturgi, esetleg drámairól és rendezői funkciókat és igy az előadásokat egyetlen szerző koncepciója vezérli. Burian egyúttal önmaga szerzője is volt,Ugyanúgy mint ahogy Brecht is; Honzl pedig önmaga dramaturgja, akárcsak Sztanyiszlavszkij vagy Meyerhold, és ma Ohlopkov vagy Vilar. Magukhoz ragadták a szervezőerőnek járó centrális poziciót, de nem "funkciójuk hatalmából" következően,hanem a saját alkotó tehetségük jogául, amely önmaga is alávetette magát a még magasabb célnak. És mint alkotók nem is minden rendezésükkel irták be magukat a színháztörténetbe: kísérleteztek, voltak válságos és végletes időszakaik, néha csak szerzők vagy csak színészek voltak, máskor zsarnoki módon léptek fel és a saját akaratukat rákényszerltették a többiekre. Ezt azonban a tehetség jogán tették. És általában: ahol ez a tehetség egyetlen vagy fő alkotó egyéniségben összpontosulva jutott érvényre a színházban, nem szubjektivista módon érvényesült, hanem az általánosabb társadalmi cél eszközeként. Nem ezeket az alkotó rendezőket támadom itt, hanem a kis tehetségek vagy az egyenesen tehetségtelenek abszolutista hajlamait. A színház előző korszakaiban ezek többnyi- 27 -
