Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

3. A RENDEZŐ ÉS A DRÁMA

Amikor a mai szerző - keresztülesve a dramaturgiai procedúrán - eljut a színpadig, rendszerint a rendezővel, mint a legfontosabb szinpadi tényezővel találkozik szembe. Ha a drámairó a darab szerzője, úgy a rendező a szerzője annak a művészeti alkotásnak, amely a darab alapján létrejön - azaz az előadás.

Most nyilvánvalóan csalódást okozok az olvasóknak: én a rendezőt nem tartom a priori a modern szinpad legfontosabb alakjának és nem vélekedem úgy, hogy mindig egyedüli szerzője az előadásnak. Ez látszatra tarthatatlan nézet, sőt képtelenségnek is tűnhet. Hát vajon nem éppen az újkori szinpad vivmánya-e, hogy benne a rendező fő tényezővé, alapvető szervező erővé vélt, amely a legkülönfélébb alkotóelemekből alakítja ki a szinpadi alkotás egységét?

A rendező funkciója az újkori európai színházban nem egészen száz éve - lényegében Chronegknek, a meiningeniek8// rendezőjének fellépése óta létezik. Az előzményeket, például Goetha szervezői és pedagógiai tevékenységét, rendszerint nem jelölik ezzel az elnevezéssel. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezideig a színházban nem volt olyan centrum, amelyből az előadás egészét szervezték. Ilyen nélkül a színház mint művészeti áK.egyáltalán nem létezne. Csak amikor a forma legyőzi az anyagot, akkor lép elő művészetté a

8/ II. György melnlngeni herceg udvarából indult el az a német színházi irányzat, amely a kor divatos történelmi festészetének hatására az aprólékos, részletekig menő korhűségre törekedett, díszletben, jelmezben és kellékben egyaránt.- 23 -