Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

ból is. És persze olyan térség, ahol használni lehetne a Guckkastenbütmét is és benne úgy játszani Ibsent, Csehovot vagy Srámeket, ahogyan az ő müveik megkívánják. Csak egy ilyenfajta szinház tenné lehetővé az első igazi lépéseket a szintézishez, a szinházkultura örökségének igazi birtokba vételéhez. Az uj darabok a különféle színházi rendszerekkel szerzett tapasztalatokból születnének;versenyeketrendezhetnének, s uj forma születne ott, ahol ma egyelőre színpadi torzképek jönnek létre.Az uj drámai és szinpadi forma keresésével összefüggő zűrzavar többnyire azért keletkezik,mert egyelőre egyetlen ilyen tipusu színházunk sincs - és nem létezik más szocialista államban sem, holott nincs egyetlen szocialista színházi alkotó sem, aki ne kiáltana és ne vágyódna utána.

Ha ilyen színházakban kísérleteznénk, s leszűrnénk a gyakorlati tapasztalatokat, ha ezek számára darabok születnének, ha a színészek és a közönség hozzájuk szoknának - csak ezután lenne itt az ideje, hogy további színházakat építsünk és lépésről-lépésre elhagyjuk a nem megfelelő térségeket, amelyekben a szinház ma kizárólagosan játszani kényszerül. Amig uj épületek emeléséről nem is álmodhadtunk, ezek a gondok nem is terheltek bennünket. De a szocializmus előrehaladt és ma már gondolnunk kell a jövőre is. Végre is az emberiség uj korszakát alapozzuk meg - s ezzel együtt a művészet uj korszakát is. behet járni régi ruhákban, amig újra nem telik. Abban a pillanatban, amikor uj ruhára kezdünk gondolni, már minden továbbiról az anyag és a szabás megválasztása dönt. És mi ma, hosszú évek után először, a színházban is kezdünk uj ruhákra gondolni. De vajon eleget gondolunk-e azokra a századokra is, amelyekbe ezekkel a ruhákkal akarunk belépni?- 22 -