Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

amely, törvényszerű módon, nehezebben és lassabban búcsúzik el korábbi mentalitásától. Láttuk, hogyan váltak problematikussá uj darabjaink abban a pillanatban, amikor szerzőink a SZKP. XX. kongresszusa* után nagyobb mértékben fordultak az értelmiség problémái felé. Jaroslav pokorný akkor joggal állapította meg, hogy a szerzők szilárd talajra találtak, ezért emelkedett a darabok művészi színvonala is; ugyanakkor azonban a szocialista szemlélet gyengébben szólalt meg bennük, amennyiben egyesekben egyáltalán megszólalt. Ennek a folyamatnak megvolt a társadalmi logikája, bizonyos értelemben a történelmi jogosultsága is. Természetesen következett bizonyos változásokból is azoknak a színházaknak nézőterén, amelyek műsorukat e változásokra építették. A kölcsönösség dialektikus és törvényszerű - ennek valamennyien tanúi voltunk. És tanúi vagyunk a hatvanas évek küszöbén is, amikor a prágai szinházak többségében a premierek jellegét még mindig ez az összetételű közönség adja meg. A premierek alkalmával itt lényegében mindig ugyanazokat az arcokat látja az ember. Nem rossz közönség ez, és E. F. Burian határozottan elhamarkodta a dolgot, amikor szemére vetette csalódását, mert nem fogadta el azonnal szándékait és színpadi eredményeit. Nem lehet róla általában azt állitani, hogy ez nem szocialista vagy épp polgári közönség. Ez nem igaz. Azonban igaz az, hogy összetétele egyoldalú és csak egy kis részét alkotja szocialista társadalmunknak. S bár csupán kis részét alkotja, mégis arra törekszik, hogy megadja a hangot, megszabja az Ízlést, kialakítsa a kulturális légkört. Tud tapsolni és többnyire elfogad minden tisztességesebb törekvést. Nem emlékszem olyan esetre, hogy valamilyen előadást egyértelműen elutasított volna. Mindig tapsol; ha a darab rossz, tapsol legalább a színészeknek a verejtékes munkáért; kihívja a szerzőt a színpadra akkor is, ha maga a darab hamarabb tűnik el a színpadról, mint ameddig a megírása tartott. A nagy sikert a balsikertől inkább a folyosói beszélgetések alap- 119 -