Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

útjairól. Â változás csupán abban van, hogy a film és sport konkurrenciáján kivül ráadásul a televízió konkurenciájáról Is beszélnek. Szándékosan nem hozok fel itt baloldali véleményeket, hogy ne könnyitsem meg a magam helyzetét. Beszéljen a szocializmus ellensége és a polgári demokrácia védelmezdje, Siegfried Melchinger.54^ "A színházi esték többségének hőfoka arra a közepes értékre csökkent, amely a színház izgalmásságának szempontjából gyilkosabb, mint a láz vagy a fagy" - állapítja meg a nyugatnémet kritikus. Mi ennek az oka? "megváltozott a klíma: a lendület helyére a rezerváltság lépett." A nézőtér elfáradt; az embereknek elegük van a politikából, belefásultak az élet hajszájába, amelynek nem látják értelmét. Rezerváltság uralkodik a színpadon, rezerváltság uralkodik a nézőtéren: Uelchinger mindkét oldalon letargiát talál. Az emberek kölcsönösen idegenek egymáshoz: nincs semmiféle közös kapocs azon emberek köáött, akik a színházba járnak, de nincs ilyen közös kapocs a színpadon sem - a színházak játszanak, de nincsenek igazi kollektívák, együttesek. A nézőtér nivellálódott. Uelchinger ráadásul azt állítja, hogy "nincsenek osztályok", s a polgári demokráciát, mint majdnem tökéletes alakulatot tárgyalja. Bnnek ellenére szavait a következőképpen zárja: "Ez a nivellálás olyan, mint az a palást, amelybe az ezfcerek beburkolóznak, hogy annál inkább egyedül lehessenek." Az elfáradt nézőtér, amely nem ismer semmiféle egyesitő kapcsot, átviszi a színpadra a maga fáradtságát. A fáradt színpad, amelynek nincs egyesitő művészi programja és koncepciója, a maga fáradtságát átviszi a nézőkre. és a színház gyengül, elveszti lendületét, haldoklik. Természetesen, Uelchinger szerint, általában a színház haldoklik, s nem csak a polgár rzinháza.

64/ Uelchinger Theater der Gegenwart eimü könyvéből származnak az idézetek.- 115 -