Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)
I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek
■Lehet azonban más hangokat is hallani. J. P. Sartre-t senki sem fogja marxista ortodoxizmussal gyanúsítani, ö megy a maga egzisziencialista utján és őrzi függetlenségét. És mégis, hallgassuk csak meg következtetéseit: "Az ok, amiért a szinház pénzügyi és művészi vonalon fennállása óta most éli át a legsúlyosabb válságot, társadalmunk burzsoá szerkezetétől való abszolút függőségében rejlik... Sok drámairó, főként azok, akik számára az Írás a létfenntartás eszköze, csupán egy célt követ: elnyerni az állandó szinházlátogatók szűk körének tetszését. Ugyanakkor közismert dolog, hogy például Párizsban miben állnak ennek a 200-300 ezer nézőnek a követelményei. Elsősorban azt akarják, hogy a szinház üres, öncélú szórakozássá váljon. Nálunk elsősorban az erotikus daraboknak van sikerük. E nézők közül a legfejlettebbek a Pirandello szellemében irt vígjátékokat részesítik előnyben /"a világon nincs igazság - az élet álom, a szerelem hazugság"/, avagy a nyíltan pesszimisztikus jellegű játékokat /"az ember természete rossz és semmi sem változtatja meg"/. Legjelentősebb drámaírónk, Jean Anouilh harminc év óta egyetlen gondolatot fejteget: tisztaságot csak a halálban lelhetünk, az élet megalkuvás... Tévedésbe esnénk, ha ezekben a drámákban a társadalmi rend kritikáját akarnánk keresni; bennük nem a társadalmat hibáztatják, hanem az ember természetét. A mai francia szinház egy alapvető ellentmondásban szenvedsa drámai művészet természete azt követeli, hogy mindenkihez forduljon - a francia szinház viszont csak a kiválasztottakat illeti... Sok drámairó beleunt, hogy olyan emberekhez szóljon, akik nem hallgatnak rá. Ezek a drámirók arról álmodoznak, hogy a szinház térjen vissza eredeti rendeltetéséhez - beszéljen a széles rétegekhez, aggályaikról és reményeikről. Ha holnap összetalálkoznak az igazi nézővel, vagyis a néppel, úgy bizonyára ez a szűk keret, amelyen belül most aggályaikat, felháborodásukat kifejezik, kitágul;- 116 -
