Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)
I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek
az előbbiekhez sorolom - hogy bizonyítsam Lenin szavainak érvényességét, amelyeket személyes levélben Maxim Gorkijhoz intézett: "Mihelyt a mii elterjedt a tömegek között, úgy jelentőségét már nem az ön jó szándéka határozza meg, hanem a társadalmi erők kölcsönös viszonya, az osztályok objektiv kölcsönös viszonya." Itt az ideje, hogy Ígéretemnek megfelelően visszatérjek a Hamlethez. Az előző fejezetben azt mondtam, hogy a Hamlet színpadunkon első Ízben torkollhatott volna katarzisba és hogy ez nem történt meg. řelmeriilhet az ellenvélemény: hogyhogy? Miféle logika ez? Elvégre a darabot egyszer Írják meg, tehát vagy van benne katarzis, vagy nincs, és lehetetlen, hogy a színpadon hol legyen benne, hol meg nem! Első pillantásra ez az álláspont szerfölött logikus. A valóságban azonban óriási tévedést tartalmaz. így és ugyanazon szöveg a színpadon valóban hol tartalmazhat katarzist, hol pedig nem. És ez nem mindig csak attól függ, hogy vajon a művészek képesek voltak-e teljes mértékben kifejezni vagy sem. Éppen ebben van a színház alapvető sajátossága; ami a színpadon történik, a nézők számára történik - de a szinházi müvet csakis az az egész alkotja, amely a nézőtér és a színpad egyesüléséből jön létre. A Hamletet több értelmű műnek szokták nevezni - ezért minden kor a maga módjául magyarázza. Hogyan keletkezett azonban ez a többértelműség? Egyszerűen úgy, hogy Shakespeare Hamletját mint szinházi müvet egyáltalán nem ismerjük! Kezünkben van a darab, az egykori előadás szövegének rögzítése - de ez éppen csak része annak a bizonyos színházi műnek, amely a maga közönségével, a maga korának társadalmával együtt alkotott kerek egészet. A mü, s tegyük hozzá: a színpadi előadás jelentését a XVII. század első éveinek Angliájában fellelhető "társadalmi erők" kölcsönös viszonya határozta meg. Ezt a jelentést a Hamlet esetében csak hozzávetőlegesen lehet re- 110 -
