Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

uj szemlélet a nézőtéren természetesen nem érvényesülhetne. Nem érvényesülhetne a társadalom nélkül, amelyet ilyen feladatok pátosza éltet. Ez természetesen nem zárja ki az ellentétes egyéni reakciót. De korunkra és a szocialista színházra éppen az jellemző, hogy a nézőtéren egyre kevésbé csak nézők ülnek - egyre inkább foglal helyet ott maga a társadalom.

A hatás nem azon múlik, milyen célokat tűz ki maga elé a darab, nem is csupán azon, milyen célokat tűz ki maga elé a szinház, azon is múlik - mégpedig nagymértékben -, hogy milyen céljai vannak vagy nincsenek annak a társadalomnak, amelyhez a darab a színpadról szól; vagy, még inkább, múlik az egészen konkrét közönség mentalitásán, amely a színházban egy bizonvos előadás megtekintésére összegyűlt. Hozzunk erre bizonyitékot az ellenkező irányból.

Jirásek Lucernáját aligha gyanúsíthatná bárki is azzal, hogy ürügyet szolgáltathat a mai népi rend elleni tüntetésekre. Elvégre éppen azért játsszák, mert bevált népi darab, amely a maga harcos demokratikus szellemével belenőtt az általános tudatba. A megyei szinház előadása, az ötvenes évek kezdetén, szintén nem akart semmi mást kifejezni. Városi környezetben a darab ebben az értelemben is hatott, de azután a szinház elvitte a mezőgazdasági vidék szabadtéri színházába. Olyan vidékre, ahol a határ gazdagon terem és ahol abban az időben még sok virágzó magángazdaság volt. A kollektivizálás ezért itt erős ellenállásba ütközött. És itt a nézőtéren éppen ezek a gazdák voltak túlsúlyban, családjukkal együtt. Ugyanaz a produkció volt, ugyanazokkal a színészekkel, ugyanaz volt az előadás célja is. De ez előtt a közönség előtt a darab helyzetei uj értelmet nyertek: a büszke és tántoríthatatlan molnár és gazdálkodó, aki jelképesen a maga hársát, a maga földjét és mesgyéjét, az őseitől örökölt jogait védi, e közönség hősévé vált, amely a darab folyamán szintén kollektívává egyesült, a falu szocializálása elleni dac kulák kollektívájává... Ezt a példát- 109 -