Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)
III. Megtisztulás
tett és alakult - mint Gorkij alkotása a maga forradalom előtti szakaszában -, beszéljünk Bertolt Brechtről. Bőként a Kaukázusi krétakör miatt térek vissza hozzá. A műnek Brecht életművében különleges helye van. Az iró ezt a darabot - utolsó befejezett drámáját - már az emigrációból való visszatérés gondolatával irta; 195/^-ben mutatta be Kelet- Berlinben, amikor ott a háborús romokon a szocialista élet kezdett kibontakozni. Ebben a műben is, mint a szerző többi drámájában, elsősorban a kispolgár világa iránti ellenszenv és gyűlölet szólal meg. Azonban, itt sokkal inkább hat "a jó lenyűgöző ereje", mint más színdarabjaiban, pedig Brecht ember iránti bizalma minden színpadi alakjának ábrázolásában megnyilvánult, feltéve, hogy az alakot nem torzította el a régi osztálytársadalom. A "fennkölt" anyával szemben, aki csupán biológiai jogokra hivatkozhat, Gruse azzal szerzi meg a gyermeket, hogy felveszi érte a harcot, vállalja a nélkülözést és elviseli a megalázást, feláldozza személyes boldogságát. A jogtalanság és erőszak világának másik kivetettje, Gruse osztályos társa, a megváltozott idők, folytán birói székbe került Azdak, az uj,a forradalom által beiktatott törvény szerint dönt: a gyerek a két asszony közül azt illeti meg, aki a maga munkájával nevelte. A dráma előjátéka, a két gruziai kolhoz veszekedése a völgyért, szintén ezt a mondanivalót erősiti: a világon mindent munkával kell kiérdemelni. Brecht művészetében a régi legenda a szocialista forradalom metaforájává vált. A Kaukázusi krétakör végkicsengése hódolat az embernek - a világ átalakítójának, a természet legyőzőjének. Brecht itt megoldotta azt a feladatot, amelyen gyakran hajótörést szenvednek a szocialista drámakisérletek: a történetből kibányászta a katarzist. Az emberben való hit drámája ez. Megítélésem szerint legszebb, Brecht egész munkásságában. Gorkij, Majakovszkij, Visnyevszkij, Brecht, Leonov.- 9 o -
