Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

III. Megtisztulás

Az uJ épület alapköveit rakták le. A drámát kivezették a zsákutcából. Uj korszak kezdődött: a szocialista dráma korszaka. A szocializmus szinhazkulturája.

A polgári kritikusnak persze ezt ne magyarázzuk. Felesleges lenne.be van tömve a füle. Az ezer oldalas nyugatnémet "szinházi kalauzok" szerkesztői számára semmi sem létezik a Gorkij Éjjeli menedékhely c. drámája után született orosznyelvü drámairodalomból. Az Éjjeli menedékhelyet még hajlandók elfogadni utolsó engedményként "a politikai művészet terén". Vele fejezi be dr. K. H. Ruppel a Reclame Schauspielführerben /Stuttgart 1958/ a szocialista világ drámájának ismertetését. Egyetlen szerzőt sem érdemesít a legkisebb megjegyzésre sem.De annál nagyobb figyelmet szentel például Richard Biliinger, J. M. Barrie, Hans Rehberg, Molnár Ferenc színdarabjainak-5 . Ugyanígy a Knauers-Lexikon, a modern dráma szócsöve sem tud a szocialista drámairodalomról. Nem ismeri el: a strucc homokba dugta a fejét és a világ egyszeriben megszűnt létezni. Siegfried Melchinger alaposan elemzi az "1917-es forradalmat",főként a színpadi kifejezési eszközök változását, az expresszionizmus fellépését értette alatta. De egyáltalán nem vesz tudomásul egy "csekélységet": az 1917-es forradalmat, az októberi forradalmat! Számára ez csupán kellemetlen tény, amely kissé összekuszálta a szinházi fejlődés immanenciájáról szóló elmélkedéseit. Szerencsére, liberális német szerző tud magán segíteni: kirekeszt a drámairás művészetéből mindent, ami nem igazolja az ő alaptételét - hogy tudniillik a modern dráma elfordult a "szociológiai aktualitástól". Ebben az elfordulásban már Gorkij sem közösködik vele - ezért őt is elválasztja e század nagy szerzőitől: Gorkij - akitől ugy-ahogy ő is elfogadja még az Éjjeli menedékhelyet - számára másodrendű drámairó és nem állítható egy sorba a hat

31/ Biliinger /1893- / működését az említett Szinházi Kalauz több, mint hat oldalon tárgyalja; J. M. Barrie-t szintén. H. Rehberget is megemlíti néhány sorban; s Molnár Ferencnek ugyanannyi hely jut mint M.Gorkijnak.

99 -